Felborul egy búzával megrakott szekér az országúton. A fiú épp kezdené lapátolni a búzát, amikor a közeli tanyáról odamegy hozzá a szomszéd:
- Áron! Gyere be hozzánk, megebédelünk, aztán segítek fölállítani a kocsit és visszalapátolni a búzát.
- Nagyon köszönöm, Pista bátyám, de nem hiszem, hogy a papa örülne, ha itt hagynám a kocsit.
- Ugyan már, gyere nyugodtan. Ketten majd gyorsabban végzünk.
Az ebéd után a legény hatalmasat nyújtózik, majd megjegyzi:
- Ez igazán finom volt, köszönöm. De apám már biztos nagyon ideges.
- Ugyan, nyugodj már meg! Miért lenne apád ideges?
- Hát, én is nyugtalankodnék ott, a kocsi alatt!