Feleség: Na, légy szíves! Kérlek...
Férj: Ne, hagyjál.
Feleség: Na... Olyan régóta várok már rá.
Férj: De nem fogok tudni utána elaludni.
Feleség: Én meg így nem tudok elaludni.
Férj: Most miért az éjszaka közepén jutott az eszedbe?
Feleség: Mert olyan forróságot érzek.
Férj: Mindig a legrosszabb időpontban érzel forróságot...
Feleség: Ha szeretnél, nem kellene ilyeneket kérnem, tudnád magadtól is!
Férj: Ha TE szeretnél, akkor nem követelnél ilyeneket!
Feleség: Már nem szeretsz?
Férj: De igen, de ma éjszakára felejtsd el.
Feleség: (Hüppögve): Kérlek...
Férj: Na, jól van, egye fene... (mocorgás)
Feleség: Mi a baj? Felkapcsoljam a lámpát?
Férj: Nem találom...
Feleség: Az Isten szerelmére, tapogasd ki!
Férj: Na, megvan. Most boldog vagy?
Feleség: Igen, nagyon!
Férj: Legközelebb, ha meleged van, nyisd ki te az ablakot!
Egy nő elmegy a plébánoshoz:
- Tisztelendő úr, van két nőnemű papagájom, akik bár tudnak beszélni, de mindig csak azt mondják, hogy:
"Ribancok vagyunk, dugni akarunk!"
A plébános elgondolkodik, majd azt mondja:
- Tudja mit, hozza el hozzám, nekem van két hím papagájom, akik éjjel-nappal a Bibliát olvasgatják és imádkoznak, biztos jó hatással lesznek rájuk.
A nő elviszi a papagájokat a plébánoshoz. Amikor a két lánypapagáj meglátja a két fiúpapagájt, így szólnak:
- Ribancok vagyunk, dugni akarunk!
Az egyik fiúpapagáj ránéz a másikra:
- Na végre, eldobhatjuk a Bibliát, imáink meghallgatásra találtak!
A vadász kimegy az erdőbe egy kis golyós puskával. Találkozik a medvével. Rálő.
A medve megrázza a bundáját, majd megszólal:
- Vadász, most vagy pucsítasz vagy meghalsz!
A vadász - mit tehetne - pucsít.
Másnap a vadász bosszúszomjasan kimegy az erdőbe a nagy golyóssal.
Találkozik a medvével. A medve megrázza magát, majd megszólal:
- Vadász, pucsítasz vagy meghalsz.
A vadász kénytelen, kelletlen, de újra pucsít.
Már az előző napi is nagyon fájt, most még rosszabb.
Harmadnap a vadász kimegy tolókocsival az erdőbe, viszi magával a sörétest.
Találkozik a medvével, és ismét rálő. A medve megrázza a bundáját, majd megszólal:
- Te vadász, szerintem te nem is vadászni jársz ide.
Van egy falu, amit nemsokára elönt az árvíz. Annak a falunak van egy papja, és ő a hír ellenére a templomban marad. Kis idő elteltével odamegy teherautóval egy férfi.
- Plébános úr, jöjjön velem, ha nem akar meghalni!
- Fiam, ne foglalkozz velem, mentsél mást, engem az Isten majd megsegít.
Kis idő elteltével a pap fölmegy a toronyba. Az árvíz már a templom közepéig ér. Egy motorcsónakkal egy újabb fickó érkezik.
- Plébános úr, jöjjön velem, ha nem akar meghalni!
- Fiam, ne foglalkozz velem, mentsél mást, engem az Isten majd megsegít.
A pap vízbe fullad. Találkozik Istennel és megkérdezi tőle:
- Uram, miért nem mentettél meg?
- Én mindent megtettem, küldtem utánad teherautót, motorcsónakot.
A Mester áll derékig a szarban. Kér egy fogót a segédtől, aki a csatorna szélén guggolva beadja neki. A Mester nagy levegőt vesz, befogja az orrát, lebukik és igazít valamit. Feljön, kér egy kalapácsot, lebukik, igazít valamit. Ez így megy egy darabig, míg el nem készül. A Mester kijön, csöpög róla a matéria, a csatornapatkányok riadtan menekülnek.
Odaszól a segédnek:
- Na látod fiam, ha tanultál volna, nem kellene egész életedben csak a szerszámokat adogatnod!