Skip to main content
Egy vadmalac elvégzi a teológiai főiskolát, felszentelik, majd kiküldik a sivatagba misszionáriusnak. Ott a bennszülötteket ápolja, térítgeti. Egyszer csak - hogy, hogy nem - elé kerül egy oroszlán. "Édes Istenem! - esik térdre a malac - Add, hogy ez a ragadozó hívő keresztény legyen!"
Már csak 1,5 méter választja el az oroszlánt a malactól, amikor az hirtelen térdre ereszkedik, majd így szól:
"Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk!"
Az erdőben nagy a rettegés, mert jön a vadász.
Az állatok úgy döntenek, hogy kiválasztanak maguk közül valakit, aki majd feláldozza magát a köz érdekében.
A választás Sanyikára, a buta vaddisznóra esett.
Sanyika tehát elindult, hogy találkozzon a vadásszal.
Ment mendegélt, és azon morfondírozott, hogy ha már meg kell halni, akkor azt jobb hősként tennie.
Így aztán amikor észrevette a vadászt, hirtelen rátámadt.
A vadász ettől úgy megijedt, hogy felkapaszkodott egy fára.
Patthelyzet alakult ki: a vadász nem mert lemászni, Sanyika, a hülye vaddisznó pedig nem tudta, hogy mit is kell ilyenkor csinálni.
A vadász unalmában elkezdte tépkedni a papír zsebkendőjét.
Sanyika, a buta vaddisznó pedig azt hitte, hogy havazik, és megfagyott.