Zoli elhatározza, hogy fájó könyökét megmutatja egy orvosnak. Elmondja tervét a haverjának, aki azt javasolja neki:
- Ne menj orvoshoz, nem tudnak azok semmit. A sarki gyógyszertárba hoztak a múltkor egy számítógépet, beraksz az egyik nyílásába egy kis vizeletmintát, bedobsz 100 forintot, és hamarabb megmondja mi bajod, mint akármelyik orvos.
Zoli úgy gondolja, semmit sem veszíthet, így másnap visz egy kis pohárban vizeletmintát, bedobja a 100 forintot.
A gép elkezd villogni, majd kis idő múlva kinyomtat egy kis cédulát a következő diagnózissal:
"Önnek meghúzódtak az ízületei - áztassa a könyökét meleg vízben, kerülje a nehéz munkát, két héten belül rendbe jön."
Zoli nagyon elcsodálkozik, majd kitalálja, hogy tesz egy próbát, nem becsapás-e az egész. Készít egy keveréket csapvízből, kutyapisiből, majd hozzákeveri a lánya és a felesége vizeletmintáit, és még a spermájából is kever hozzá egy kicsit.
Visszamegy a géphez, behelyezi az üvegcsét, bedobja a 100 forintot. A gép elkezd villogni, majd kinyomtatja a diagnózist:
"A csapvíz Önöknél túl kemény - használjon vízlágyítót.
A kutyája gyűrűsféreggel fertőzött - adjon neki féregtelenítő gyógyszert.
A lánya drogozik - vigye el egy elvonó kúrára.
A felesége terhes, de a gyerek nem az Öné - keressen egy ügyvédet.
És Zoli, ha nem hagyja abba az önkielégítést, soha nem fog meggyógyulni a könyöke!"
Józsi bácsi pereli a Coca-Cola vállalatot, mert a cég teherautója nekiment Józsi bácsi kis teherautójának.
A tárgyaláson a Coca-Cola vállalat ügyvédje kérdezi Józsi bácsitól:
- Maga ugye, azt mondta a rendőrnek a helyszínen, hogy jól van?
- Hát, - mondja Józsi bácsi - az úgy kezdődött, hogy a tehenemet felraktam a kisteherautómra...
Erre közbevág az ügyvéd:
- Én nem arra vagyok kíváncsi, én azt kérdeztem, hogy azt mondta-e a rendőrnek a helyszínen, hogy jól van?
Józsi bácsi nem vesz tudomást az ügyvédről és folytatja:
- Elindultunk be a faluba a kisteherautómmal és elértünk az útkereszteződéshez...
Megint beleszól az ügyvéd:
- Tisztelt bíróság, én úgy veszem észre, hogy a felperes nem akarja beismerni, amit a helyszínelő rendőrnek mondott és most indokolatlanul nagy összegű kártérítést akar kikövetelni, ami nem is illeti meg.
A bíró intett Józsi bácsinak, hogy csak folytassa a történteket.
- Hát ugye, a kereszteződésnél nekem volt elsőbbségem, a Coca-Cola teherautó meg csak áthajtott a stop tábla mellett és jól nekünk jött.
A nagy ütközés következtében én jobbra, a tehenem meg balra repült. Igen nagy fájdalmaim voltak, alig bírtam feltápászkodni, amint hallom, hogy a tehenem nagyon bőg, mert igen megsérült.
Egy perc múlva már ott is volt egy motoros rendőr és látom, hogy megáll a tehenem mellett.
Nézi, majd előveszi a pisztolyát és a tehén szeme közé lő, hogy ne szenvedjen tovább.
Ezek után átjön oda, ahol én fekszem, kezében még mindég ott a pisztoly és megkérdezi tőlem:
"Maga jól van?" Hát tisztelt bíróság, kérdezem én, mi a lóf@szt felelhettem volna erre neki?
Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra.
Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta elsõ tanúját, egy idõs nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tõle:
- Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:
- Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belõled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod õket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprõnek. Igen, persze hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védõügyvédet?
- Hát persze. A védõügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetû, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, õ is csalja a feleségét méghozzá három nõvel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.
A védõügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytõl, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.
Megtörtént házastársi beszélgetés:
Férfi:
"Rendelek magamnak egy pizzát. Kérsz te is valamit?"
Nő:
"Nem."
Férfi:
"Ok."
Nő:
"... vagy mégis..."
Férfi:
"Na mi legyen akkor?"
Nő:
"Nem tudom."
Férfi:
"Nem tudod, hogy akarsz-e valamit enni?"
Nő:
"Nem."
Férfi:
"Éhes vagy?"
Nő:
"Nem tudom, talán igen."
Férfi:
"Mit értesz azalatt, hogy talán?"
Nő:
"Azt, hogy nem vagyok biztos benne."
Férfi:
"Ha én éhes vagyok, akkor észre szoktam venni."
Nő:
"Talán később éhes leszek."
Férfi:
"Ok, akkor rendelek neked is egy pizzát."
Nő:
"És ha késöbb mégse leszek éhes?"
Férfi:
"Akkor otthagyod."
Nő:
"Az pocsékolás."
Férfi:
"Akkor becsomagoltatod és megeszed holnap."
Nő:
"És ha holnap nincs kedvem pizzát enni?"
Férfi:
"Pizzát mindig lehet enni."
Nő:
"De nem nekem."
Férfi:
"Akkor keress valami mást."
Nő:
"De most nem akarok mást."
Férfi:
"OK, akkor mégis egy pizzát kérsz."
Nő:
"Nem."
Férfi:
"Akkor nem kérsz semmit."
Nő:
"De."
Férfi:
"Megőrjítessz!"
Nő:
"Miért nem rendelsz magadnak addig is valamit...?"
Férfi:
"Ahogy gondolod..."
Nő:
"Rendelj magadnak egy sonkás pizzát!"
Férfi:
"De én nem szeretem a sonkát."
Nő:
"Én viszont igen."
Férfi:
"Azt hittem, hogy MAGAMNAK rendelek..."
Nő:
"Persze, hogy magadnak rendelsz."
Férfi:
"Akkor minek rendeljek sonkát?"
Nő:
"Ha esetleg megéheznék akkor ehetnék belőle."
Férfi:
"És?"
Nő:
"Azt hiszed, hogy megeszek valamit amit nem szeretek?"
Férfi:
"Hogy-hogy TE megeszel valamit?"
Nő:
"Miért ne?"
Férfi:
"Egy pillanat... tehát én rendelek magamnak valamit, azért, hogy te ehess valamit ha esetleg később megéheznél?"
Nő:
"Pontosan."
Férfi:
"És akkor mit eszek én?"
Nő:
"Az is lehet, hogy nem leszek éhes..."
Megjegyzés: A legfelsobb Bíróság felmentette a férfit a gyilkosság vádja alól és a vádat önvédelemre változtatta meg.