Skip to main content
A Microsoft komolyan fontolgatja, hogy a "Press any key" parancsot felcseréli a "Press Enter"-re, mert az ügyfélszolgálatukat elárasztják azok a hívások, melyekben a hívó az "Any" gomb billentyűzeten való hollétéről érdeklődött.
Egy felhasználó arra hivatkozott, hogy a billentyűzete nem működik. Pedig letisztította: fürdőkádját teleengedte szappanos vízzel és beleáztatta a billentyűzetet, majd minden billentyűt egyesével leszedett és lemosott.
A Dell Computer Tech Supportnál egy felbőszült hívő azt állította, hogy nem képes Dell számítógépet bekapcsolni. Miután megbizonyosodtak róla, hogy a gép be volt dugva a konnektorba, a technikus megkérdezte, hogy mi történik, ha benyomja a "Power" gombot. Erre a dühödt hölgy azt válaszolta:
"Csak nyomom, nyomom ezt a lábpedált, és semmi sem történik."
A lábpedálról kiderült, hogy az az egér.
Egy ügyfélnek problémái voltak egy program telepítésével és hívta az ügyfélszolgálatot. Betettem az első lemezt, és rendben volt. Azt írta ki, hogy tegyem be a másodikat, az meg csak bele sem ment.
(Az ügyfél nem jött rá, hogy a "Tegye be a 2. lemezt" utasítás egyben azt is jelentette, hogy előbb vegye ki az elsőt...)
Hívó: Helló, ez az ügyfélszolgálat?
Technikus: Igen, segíthetek?
Hívó: A pohártartó a PC-men eltört és még garanciás. Hogy lehet megcsináltatni?
Technikus: Elnézést, pohártartót mondott?
Hívó: Igen, a számítógép elülső részéhez van erősítve.
Technikus: Elnézést, ha nem egészen értem, de ezt valami akció során kapta, esetleg egy kiállításon?
Hívó: Nem, a géppel együtt jött. Nem tudok semmiféle akcióról. Az van rajta, DVD 4x.
(Az ügyfél a CD-meghajtót használta pohártartónak.)
Egy szép napon hazafele bandukol egy öreg bácsi, felveszi őt egy szürke mercedes. Az öreg bácsi még nem látott egy ilyen szép autót, sokat kérdezgeti, mi mire való. Egyszer csak a bácsi megkérdezi, mire való a mercedes jel az autó elején. A sofőr azt mondja, hogy amikor jön egy kerékpáros, azzal célozza be, hogy el tudja ütni.
Néhány perc múlva közeledik egy kerékpáros, a sofőr vigyorog is és becélozza, de persze amikor odaérne hozzá, hirtelen elrántja a kormányt.
A bácsi szemrehányóan azt mondja a sofőrnek:
- Na, ha nem nyitom ki az ajtót, soha nem találtuk volna el!
Egy lány a híd korlátján áll és épp készül beleugrani a folyóba, amikor arra jön egy kerékpáros fiú. Odaszól a lánynak:
- Hé, hát te meg mire készülsz ott fent?
- Beleugrom a vízbe, öngyilkos akarok lenni.
- Ugyan, micsoda butaság! Gyere ide inkább és adj egy csókot! - mondja incselkedve a biciklis.
A lány odamegy, megcsókolja, hosszan, szenvedélyesen. A fiú nagyot sóhajt:
- Hű, ez volt életem eddigi legklasszabb csókja! Te aztán egy igazi tehetség vagy, kár lenne ezt elpazarolni. Mondd, amúgy miért akarsz meghalni?
- Mert a szüleim nem bírják, hogy lányruhában járok.
A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bringáztunk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz
Helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a gördeszkán.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 110 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.
Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.
Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.
Cigány elbandukol a katolikus parókia előtt, látja, hogy a pap kapál.
Amint a pap befejezte a kapálást, megy az új kerékpárjához és megáldja.
Cigánynak megtetszett a bicaj, bemegy a paphoz és így szól...
Dikk má' drága atyám!
Nekem adná a biciklijét?
Pap:
Hát, drága fiam, nem szívesen adnám, mert most kaptam.
De egy feltétellel adom, ha a kertet normálisan felkapálod!
A cigány szó nélkül végrehajtja a feladatot, rendesen megcsinálta és azt mondta...
Na, atyám, kíszen vagyok, jól csináltam?
Pap:
Ügyes vagy, fiam, tiéd a kerékpárom!
Felhívom figyelmed, hogy ez nem egy hétköznapi kerékpár!
Ha ráülsz, minden indulás előtt mondj egy imát, hogy Isten megóvjon a balesetektől!
Ahhoz, hogy elinduljon, mondd, hogy HÁLA ISTENNEK!
Ha meg akarsz állni, mondd, hogy ÁMEN!
Cigány:
Dikk má' drága atyám, a testi ípsígemre és az íletemre esküszöm, vigyázok a biciklire!
Pap:
Isten megáldjon, fiam!
Cigány mondja az imát és elindul a bicajjal...
Hála istennek! Hála istennek!
Igen ám, annyiszor mondta, hogy már őrült tempóval száguld a kerékpárral, de sajnos egy vasúti átkelőhöz közeledik és távolról jön egy tehervonat.
Cigány bepánikolt...
Dikk, dikk!
Mit is mondott nekem a pap?
Őőő...
Ámen! Ámen! Ámen!
És éppen, hogy megállt az átkelőnél a cigány, de a tehervonat már egyre közel jár.
Megkönnyebbülten megtörli a homlokát és így szól...
Tyhűű, ez meleghelyzet vót, de megúsztam!
Na, HÁLA ISTENNEK!
1. Jegyeket, bérleteket!
2. De nagy fejed van!
3. Dehogy kicsi ez a szög.
4. Nézd, ezt a fűrészt egy kézzel is lehet használni!
5. Nézd ezt a szép lovat...
6. Én igenis értek a villamossághoz...
7. Ez a kés nem is éles...
8. Most megnézem mi van a mikróban!
9. Még átérek az autó előtt!
10. Most azt fényképezd le, ahogy a párkányon egyensúlyozok!
11. Jó kutya...
12. Rendben fiúk, vége a tesiórának... dobjátok ide a gerelyeket!
13. Ugye ez a jobboldali pedál a fék?
14. Ez nem gyógyszer hanem vitamin, beveszek egyet...
15. Ebben az öbölben nincsenek cápák.
16. Az aknák nem itt vannak.
17. A Trabiban igenis meg lehet nézni gyufával, hogy meddig van a benzin!
18. Ne aggódj nem esek le a létráról...
19. A pirosat vágom...
20. Te szemét!
21. Hajrá fradi!
22. Én nem érzek gáz szagot! Cigit valaki?
23. A kést lökd már ide.
24. A gyufával ilyet is lehet csinálni...
25. Kutyuli-mutyuli gyere ide a bácsihoz...
26. L 32, 46-24. Vagy ezek a mi kordinátáink?
27. Tűűűz!
28. Hé, te elhízott dög!
29. Ez a láp biztonságos.
30. Az áram csak akkor veszélyes ha...
31. Nem jön semmi...
32. Látod, mondom, hogy ez nem vezeti az áramot.
33. Nem nyílik ki az ernyő. Melyiket is kell ilyenkor...
34. Te ittál Süsü? Lehelj rám!
35. Milyen szép felhők Csernobil felett...
36. Akkor a kék a fázis...
37. Te, mucsai!
38. Ugorjatok fiúk!
39. Apa, persze, hogy biztonságos, 120 kg-ig működik a lift...
40. Nyomd meg a gombot...
41. Ez a kar...
42. Nyílvessző, ilyet használnak az indiánok is...
43. Ez a bomba csak biztos blöff...
44. Nincs érzéked a humorhoz.
45. Szarrágó vagy!
46. Jó kis vízipisztoly!
47. Gyertek, fiúk! Ezek a mieink!
48. Jobbról jó!
49. Az az ejtőernyős, nem a pilóta?
50. Maga mindig ilyen nagy bundában szedi a málnát?
51. Pistike, tedd le azt a herélőkéééést!
52. Most kemény vagy, kidobókám?
53. Héj kopasz, gurulj odébb ezzel a szar Merciddel...
54. Vajon mire szolgál ez a nagy piros gomb?
55. Emberek, valaki elvesztette a kézigránátját!
56. Apa, minek ez az alma a fejemen?
57. Nézd! Már nem ráz a hajszárító!
58. Tedd le azt a pisztolyt, mindent megmagyarááááááááááá...
59. Okos kutya... ÜÜÜÜÜÜLLLL!!
60. Ha még egyszer lefagy a gép, én fejbe lövöm magam!
61. Valaki a tetőről a szemembe tükröz, és mi ez a piros pont az ingemen?
62. Dehogy van megtöltve!
63. Dobd ide azt a baltát
64. Függő teher alatt tartózkodni tilos! Ááá, de hülyeség.
65. Dehogy rozsdás a korlát...
66. - Jó étvágyat!
- Nyugi, értek a gombákhoz...
67. Nagyon finom ez a piros bogyó...
Jelek, hogy Ön afrikából érkezett a téli olimpiára:
1. A Bob csapatnak annyi köze van a sportághoz, hogy négyen vannak és az egyiket közülük Bobnak hívják. A rajtnál a völgyben várakoznak, mert azt hiszik, hogy a szám lényege, hogy a lejtőn kell feltolni a sportszert.
2. Sortban érkezik a lesiklásra, mert otthon a szimulátoron egyáltalán nem volt hideg.
3. A hokimeccsen kénytelen végig a palánknál korizni, mert ha eljön onnan, elesik.
4. A sílövészeten öt halott szervezővel a hátán érkezik a célba, akiket aztán el is fogyaszt.
5. A síugró sáncon lefelé száguldva végig befogja a szemét, majd a közönség közé csapódik. Ráadásul a sisak alatt turbánt visel.
6. Az óriás műlesiklásnál termoszba gyűjti a havat, hogy legközelebb már valamivel élethűebb környezetben tudjon készülni.
7. A műkorcsolyázásnál még a válogatóverseny helyszínére sem jut el, mert síkosak az utak.
8. Már a megnyitón megfagy.
