Skip to main content
Egy hídon megy végig egy rendőr, és észrevesz egy férfit, aki a korlátra támaszkodik, és nézi a vizet. Odalép hozzá, és megkérdezi:
- Uram, csak nem akar öngyilkos lenni?
A férfi szomorú mosollyal fordul a rendőr felé, és azt mondja:
- Nem, csak az emlékek bántanak. Szegény feleségem ezen a helyen esett a vízbe, és most eszembe jutottak az együtt töltött szép napok.
- Bocsásson meg, uram, hogy megzavartam - szól részvéttel a rendőr, majd megkérdezi: És mikor történt a szerencsétlenség?
- Kettő perccel ezelőtt.
Egyszer volt, régen volt, a Mikulás karácsony előtt észrevette, hogy a 4 krampusza megbetegedett. De a helyettes krampuszok nem tudtak olyan szépen és gyorsan csomagolni, mint az igazi krampuszok. A sok baj közepette Mikulásné bejelentette, hogy az édesanyja velük fogja tölteni a Karácsonyt. Szegény meggyötört Mikulás ennek hallatán kiment a rénszarvasszánhoz, de szomorúan vette tudomásul, hogy az 5 rénszarvasból 3 vemhes, 2 meg ismeretlen helyre távozott a kerítésen átugorva. Ezek után a teljesen összetört Mikulás bement a házába, hogy igyon egy kis fenyőpálinkát, de azt látta, hogy a krampuszok már mindet megitták. Erre olyan mérges lett, hogy a kezében tartott poharat összetörte. Mikor össze akarta söpörni a szilánkokat, rájött, hogy az egerek régen megették a seprűt.
Ekkor csöngettek, és a lelkileg meggyötört Mikulás ajtót nyitott. Az ajtóban egy angyalka állt, kezében karácsonyfával.
Az angyalka így szólt:
- Kedves Mikulás! Hát nem csodálatos ez a mai nap?
Hát így alakult ki az a szokás, hogy a karácsonyfa csúcsára angyalkát húznak.
Három bűnözőt halálra ítélnek. Eljön a kivégzés napja, villamosszék általi halálra ítélték őket.
Beültetik az elsőt a székbe, a fegyőr megkérdi tőle:
- Az utolsó szó jogán kíván valamit mondani?
- Igen. Én hiszek Istenben, és tudom, hogy meg fog engem védeni a haláltól.
Meghúzzák a kart, erre nem történik semmi, gondolják a fegyőrök magukban, hát ezt megvédte Isten, ezért szabadon engedik.
Hozzák a következőt, tőle is megkérdezik, hogy az utolsó szó jogán kíván-e valamit mondani. Azt mondja az elítélt:
- Én a Harvard egyetem jogi karán diplomáztam, és tudom, hogy az igazság, és a jog Istene meg fog védeni a haláltól.
Meghúzzák a kart, nem történik semmi. Hát ezt is szabadon engedik.
Hozzák a harmadikat, neki is felteszik a kérdést...
- Én a Műszaki Egyetemen végeztem, és tudom, hogy amíg azt a fehér dugót nem dugják be, itt nem lesz kivégzés!
Két barát beszélget a kocsmában. Azt mondja az egyik:
- Hallottad, hogy Mike meghalt tegnap?
- Nem, mi történt vele?
- Tegnap épp a házunk előtt autózott, amikor nem vett észre egy út szélén parkoló autót. Nekiment, kirepült a szélvédőn és a csukott ablakon keresztül pont a mi hálószobánkba repült be. Fejjel törte be az ablakot.
- Úristen, micsoda halál...
- Nem, ezt simán túlélte. Odakúszott a hálószoba-szekrényünkhöz, és megpróbált a kilincsbe kapaszkodva talpra állni. Azonban a szekrény felborult, éppen szegény Mike-ra.
- Micsoda kegyetlen vég...
- Nem, ezt is túlélte. Kimászott alóla, és kikúszott az ajtón. A lépcsőkorlát mellett megint megpróbált felállni, de a korlát nem bírta a súlyát, és Mike lezuhant a földszintre, a korlát darabjai meg a fejére.
- Ezt már biztos nem élte túl...
- Dehogynem! Kimászott a konyhába, ahol a tűzhely mellett próbált talpra állni, de lerántotta a fazekat, és a forró víz mind az arcába borult.
- A szerencsétlen...
- Dehogy, ezt is túlélte. Elkúszott a telefonig, hogy a mentőket hívja. Azonban ahogy felvette a telefont, hanyatt esett, kirántotta a készüléket a falból, a konnektor kiszakadt, és mivel Mike vizes volt, megrázta az áram.
- Micsoda szörnyű halál!
- Dehogy, ezt is túlélte.
- Akkor hogyan halt meg?
- Lelőttem.
- Lelőtted? Miért?
- Bakker, ha így folytatja, az egész házat tönkreteszi!