if (!string.IsNullOrEmpty(Model.PrevPageFullUrl))
{
}
if (!string.IsNullOrEmpty(Model.NextPageFullUrl))
{
}
Legujabb viccek - Page 285
Skip to main content
Meghal a Dalai láma, és felkerül a Mennyországba. Isten személyesen megy érte a kapuhoz, beinvitálja. Miközben ülnek a felhőkön, Isten megkérdezi tőle:
- Nem vagy éhes, barátom?
- De igen, Uram, szívesen harapnék valamit.
Isten kinyit egy konzervet, odaadja a Dalai lámának. Az, miközben eszegeti a konzervet lenéz a Pokol irányába, és azt látja, hogy a Pokolba került elkárhozott lelkek sült húst, kaviárt, lazacot esznek.
Másnap Isten ismét megkérdezi, nem éhes-e? A Dalai láma ismét igenlően válaszol, erre megint kap egy konzervet. A Pokolban ezúttal languszta, steak és pezsgő a menü.
Amikor harmadnap ugyanez játszódik le, a Dalai láma nem bírja tovább, és megkérdi:
- Uram, hogy van az, hogy én, aki mindig alázatosan éltem, soha nem vétkeztem, mindig csak konzervet kapok, míg a Pokolba kerültek fejedelmi lakomákat kapnak?
Erre Isten fejcsóválva:
- Tudod, itt fent kettőnkért nem érdemes szakácsot tartani...
Egy japán, egy amerikai és egy orosz beszélgetnek, kinek mi volt élete legnagyobb kudarca.
"Egyszer ültem a parkban, - mondja a japán - odaült mellém egy bombázó nő. Már épp meg akartam szólítani, mikor felállt, elindult a buszmegálló felé. Én utána rohantam, de jött a busz, és az orrom előtt becsukta az ajtót..."
"Én egyszer üldögéltem a parkban, - kezdi az amerikai -egyszer csak leült mellém két dögös szőke hajú csaj. Nem tudtam eldönteni melyiket szólítsam le. Ekkor mind a két csaj felállt, és elindult a buszmegálló felé. Mire utánuk futottam, éppen jött a busz, és az orrom előtt bezáródtak az ajtók...
"Az semmi, - mondja az orosz - én egyszer Moszkvában üldögéltem egyedül egy parkban. Jött két kigyúrt buzi. Se buszmegálló, se busz...
Az étterem előtt megáll egy busz, és az összes utas beözönlik. A vezetőjük odamegy a főpincérhez, és azt mondja:
- Nézze uram, ezek az emberek itt ápoltak az elmegyógyintézetből, én vagyok az orvosuk. Teljesen ártalmatlanok, csak az a mániájuk, hogy söröskupakkal fizetnek mindent. Arra kérem, hogy fogadja el tőlük, és a végén a számlát hozza nekem, majd én rendezem.
A pincérek átveszik a söröskupakokat, majd amikor az ápoltak végeztek, a főpincér odaviszi a számlát az orvosnak.
- Nézzük csak - teszi fel a szemüvegét az orvos. - Tud visszaadni egy dísztárcsából?
Két orvostanhallgató üldögél egy parkban, és figyeli az elhaladó embereket.
Azzal múlatják az időt, hogy megpróbálják az arra tévedők bajait diagnosztizálni, csak simán ránézésre.
A diagnózisok teljesen egyformák, ám akkor arra megy egy öregember, aki furcsán csoszog, közben a lábait szinte egyáltalán nem hajlítja be.
A 2 srác vitába kezd, majd egyikük odamegy az öreghez és megszólítja:
- Elnézést, uram, de a barátom szerint Önnek elmeszesedtek a lábízületei, míg szerintem inkább ízületi gyulladása lehet. Megmondaná, hogy melyikünknek van igaza?
- Nézze barátom, az előbb azt hittem szellentenem kell, de sajnos mindhárman tévedtünk!
Most döntsd el, érdemes bölcsnek lenni? Az ókori Görögországban Socrates (469 - 399 i. E.) széles körben ismert volt bölcsességéről. Ma is aktuális a gondolata. Egy nap ismerőse rohant hozzá izgatottan s mondta:
- Socrates, tudod mit hallottam Diogenesről?
- Na várjál csak mondta, Socrates! Mielőtt bármit is mondanál, át kell menjél a hármas szűrő próbán!
- Hármas szűrő? - kérdi az ismerős.
- Igen! - folytatta Socrates. Mielőtt elmondod a Diogenesről hallottakat szűrjük le, amit mondani akarsz. Az első szűrő az "Igazság". Teljesen biztos vagy abban, hogy amit hallottál, az a tiszta igazság?
- Nem. - mondja az ember, - tulajdonképpen csak most hallottam!
- Rendben van, szóval nem tudod, hogy a hír igaz-e vagy sem. Lássuk hát a második szűrőt! a
"Minőséget". Amit hoztál, az valami jó hír?
- Nem, sőt éppen ellenkezőleg...
- Szóval akkor te akarsz valami rosszat mondani Diogenesről, amiről azt sem tudod, hogy igaz-e vagy sem?
Az ember vállat vont és egy kicsit már röstellte magát. De Socrates folytatta:
- Még mindig van esélyed arra, hogy a próbát kiálld, ha átmégy a "Hasznosság" szűrön. Tehát amit Diogenesről hallottál, abból van-e nekem valami hasznom?
- Háát... Nem hiszem!
- Nos, ha így áll a dolog, hogy a híred nem is biztos, hogy igaz, nem is jó és nem is hasznos, akkor miért kellene akárkinek is elmondani?
Az ember kissé zavarodottan és szégyenérzettel odébbállt.
Így aztán Socrates sosem tudta meg, hogy Diogenes keféli a feleségét...
Egy férfi betér egy étterembe egy struccal a nyomában, leül és rendel. A pincér kihozza az ételt. Fizetéskor a vendég a pontos összeget veszi elő a zsebéből.
Ez több napon át megismétlődik, a pincér kíváncsi lesz.
- Hogy lehet hogy Ön mindig a pontos összeget veszi elő?
- Évekkel ezelőtt kitakarítottam a padlást és találtam egy öreg lámpát. Megdörzsöltem, kijött belőle egy szellem és felajánlotta, hogy teljesíti két kívánságomat.
Az első kívánságom az volt, ha valaha is kell fizetnem valamiért, mindig legyen a zsebemben a pontos összeg.
- Zseniális ötlet! Mások autót, házat kértek volna, de így Ön egész életében gazdag lesz...
- Ez így igaz, mindegy, hogy egy liter tej vagy egy BMW, az összeg mindig ott van, ha kell.
- És a strucc honnan van?
- A 2. kívánságom egy feltűnően magas pipi volt, hosszú, izmos combokkal.
A rabbi, sok évi lemondás után elhatározza, hogy megkóstolja a disznóhúst. Bemegy egy étterembe, rendel egy sült malacot, ám miközben várja, hogy a pincér kihozza az ételt, hirtelen ismerőseinek egy csoportját pillantja meg. Azok is észreveszik és odaülnek az asztalához. Ekkor megjelenik a pincér, kezében egy hatalmas tálcával, amin egy egész sült malac fekszik, a szájában almával. Döbbent csend, ám a rabbi feltalálja magát:
- Ez igen! Az előbb rendeltem egy sült almát, és nézzétek, milyen tálcán hozták!
Egy vidéki srác meghallja, hogy apja, nagyapja és a dédnagyapja is a 21-ik születésnapját azzal ünnepelte, hogy a saját lábán ment át a falu végén található tavon. Gondolja, hogy ezek szerint a családban apáról-fiúra száll a vízen járás képessége, ezért kitalálja, hogy a 21-ik születésnapján ő is átgyalogol a tavon.
A nagy napon az öccsével beülnek egy csónakba és beeveznek a tó közepére. Itt a srác kilép a csónakból, ám egyből elsüllyed. Mikor nagy nehezen az öccse kihúzza a vízből, egyből szalad a dédnagyanyjához panaszkodni.
- Dédi, hogy van az, hogy apám is tudott a születésnapján a vízen járni, a nagyapám is és a dédnagyapám is, én meg nem tudok? Talán valami átok ül rajtam?
A dédnagyanyja leülteti, és azt mondja neki:
- Tudod, kis unokám ennek egyetlen nagy oka van. Apád, nagyapád és a dédnagyapád is januárban született, te pedig júliusban...