Skip to main content
Egy repülőn utazó férfinek a WC-re kellett mennie, de akárhányszor
Próbálkozott, az mindig foglalt volt. A stewardess, látva szorult
Helyzetét, javasolta hogy használja a nőknek fenntartott részt, de figyelmeztette, hogy ne nyomjon meg ott semmilyen gombot. A férfi bement és végezte a dolgát, mikor is észrevett négy gombot a papírtekercs mellett: LV, ML, PV, ATE.
Elkövetve azt az általános hibát, amit a legtöbb férfi, nevezetesen
Nem hallgatni a nőkre, őrajta is erőt vett a kíváncsiság. Óvatosan
Megnyomta az LV nevű gombot és mindjárt gyengéd, langyos víz mosta a meztelen alfelét.
- Hűha, -gondolta- ezek a nők aztán igazán tudják, mi a jó! Így egy kicsit bátrabban megnyomta a ML gombot is, és rögtön finom meleg levegő simogatta nedves fenekét, azt alaposan megszárítva.
- Aha, - mondta magában - nem csoda, hogy a nők olyan sok időt töltenek a vécén.
Várakozással telve megnyomta a következő, PV gombot is. Egy kis kar jött elő, amin egy eldobható púderos vatta gombóc volt, és ez
Finoman bepúderozta az ülepét.
- Hát ez pompás! - döntötte el, miközben az ATE gomb felé nyúlt...
Mikor a kórházban ébredezett, a morfium hatása épp múlóban volt.
Megzavarodva az ápolónőért csengetett, hogy megtudja, mi történt. Mondta a nőnek, hogy az utolsó dolog, amire emlékszik az valami hatalmas fájdalom volt a repülőn lévő toaletten. Az ápolónő feddően magyarázta:
- Igen, gondolom, nagyon élvezhette a dolgokat addig, amíg meg nem nyomta az Automatikus Тамроn Eltávolító gombot.....
Henry éppen fát vágott, amikor megszaladt a láncfűrész a kezében, és levágta mind a tíz ujját. Azonnal rohant a közeli kórházba, a baleseti sebészetre.
Nézi az orvos:
- Hát ez nagyon csúnya, de ne aggódjon, rendbe tudjuk hozni, csak adja ide gyorsan az ujjait.
- Hiszen nincsenek nálam!
- Hogy-hogy nincsenek? Nézze kérem, ez itt az ország legjobb sebészete, de még mi sem tudunk csodákat tenni, ha nincs mit visszavarrnunk a helyére! Miért nem hozta magával az ujjait?
- A francba, doki, én megpróbáltam, de nem tudtam felszedni.
Pistike ácsorog a piroslámpás ház előtt. Egyszercsak kijön onnan egy férfi. A gyerek megszólal:
- Bibíí, bácsíí! Tudom ám, hogy hol voltál!
- Psssszt! Nesze, itt van egy százas, csak ne szólj róla senkinek, hogy itt láttál!
A férfi elindul, a gyerek utána. Egy házhoz érnek, ahol a férfi kulcsot vesz elő, mire a gyerek:
- Bibíí, bácsíí! Már azt is tuom, hogy hol laksz!
- Pssszt! Fiacskám, itt van még két százas, csak ne szólj róla senkinek!
Pistike hazamegy, de nem tudja magában tartani a dolgokat, elmeséli a nagymamának, hogy milyen könnyen szerzett egy kis zsebpénzt. A nagymama ráripakodik:
- Ejnye, szemtelen kölke! Ilyet nem illik csinálni. Szépen elsétálsz a templomba, a pénzt bedobod a perselybe, azután meggyónod ezt a bűnt!
Pistike kénytelen-kelletlen elmegy, bedobja a pénzt, beül a gyóntatószékbe, ahol kinyílik az ablak, mire a gyerek:
- Bibíí, bácsíí! Most már azt is tudom, hogy hol dolgozol...
A pilóta, ahogy ő mondta, keményen odaverte a hajót a betonhoz. A légitársaság szabályzata szerint az első tisztnek az ajtóhoz kell állnia, és mosolyogva ismételgetni a kiszálló utasoknak:
"Köszönjük, hogy társaságunkkal repült".
Egy ilyen leszállás után - mesélte - kínos volt az utasok szemébe néznie, számított rá, hogy nem ússza meg kommentár nélkül.
Már majdnem mindenki kiszállt, kivéve egy kis, idős hölgyet bottal a kezében.
- Fiam, kérdezhetnék valamit? - kérdi a nénike.
- Természetesen, asszonyom - felelte a pilóta, már majdnem megkönnyebbülten.
- Mi történt? Leszálltunk, vagy lelőttek minket?