Skip to main content
Molnár tanár úr sétálgat egy áruházban, Bécsben és találkozik régi tanítványával, Mórickával.
- Hát te Móricka, mit csinálsz errefelé?
- Tudja, tanár úr, enyém ez az áruház, meg a szemben lévő is.
- Ne viccelj velem, Móricka! Háromszor buktattalak meg matematikából. Fogalmad sincs a számolásról, hogyan tudnál te egy áruházat üzemeltetni?
- Egyszerű ez, tanár úr - feleli Móricka. - Veszek valamit, mondjuk 50 schillingért és eladom kétszázért. Na, hát ez a 12% az én hasznom.
A gyerekek az iskolában megtanulnak 1-től 10-ig számolni.
Peti csak 2-től 10-ig tud számolni, ezért egyest kap.
Otthon megmutatja anyukájának mit tanult:
- 2,3,4,5,6,7,8,9,10.
- Kisfiam, és hol az egyes?
- A naplóban!
Az iskolában a tanítónő a gyerekeket a Nemzeti dalból felelteti, rajzos felelet formájában:
Első Zolika.
Zolika kimegy a táblához, és felrajzol egy patakot, egy hidat, és a patakban mosakodó embereket.
Ezt írja alá:
"Mit ránk kentek a századok, lemossuk a gyalázatot!"
- Rendben van Zolika, ötös.
A második Ádámka.
Ő is kimegy, és felrajzol pár dombot, és sírt.
Ezt írja alá:
"Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak."
- Rendben, ötös.
Kimegy Móriczka is, és felrajzolja Rákosi elvtárs képét.
A tanárnő döbbent hangon kérdezi:
- Na, de Móriczka, mit keres Rákosi elvtárs a táblán?
- Ő a sehonnai bitang ember!