Skip to main content
Egyszer régen, egy japán császár rendeletet adott ki: keressék meg neki a világ legügyesebb szamuráját, hogy őt állítsa a serege élére.
Egy év után hárman jelentkeztek : egy japán, egy kínai és egy zsidó jelölt.
Eljött a nap, hogy bemutassák tudásukat.
A japán szamuráj kinyitott egy kis dobozt, ebből felröppent egy légy.
A szamuráj kirántotta a kardját, és ssssuuuhiii- a légy pontosan kettévágva hullott le.
- Hihetetlen képesség! Lássuk, mit tud a következő!
A kínai magabiztosan előlépett, szintén kieresztett egy kis legyet, és a kardjával ssssiiitty-ssssuutty - röptében négyfelé vágta!
- Elképesztő! Kíváncsi vagyok, ezt még felül tudja-e múlni az utolsó jelölt.
A zsidó is felreptetett egy legyet, elő a kardját, sssiityi-sssittyi-sssitty-sssuutty, de a légy még mindig ott röpködött.
- Na mi az!? Nem tudod megölni? - kérdezte gúnyolódva a császár.
- Megölni?!Ugyan már! Azt bárki megtudja tenni! Na de, körülmetélni!
Kohn tanítja fiát, a kis Kohnt eladásra.
Jön egy vevő:
- Kérnék egy csomag fűmagot.
Kohn előveszi a számlafüzetet, és számol.
- Rendben van uram, szóval volt egy csomag fűmag és egy fűnyírógép.
- De Uram, én nem kértem fűnyírógépet!
- Nézze Uram, ha elveti a fűmagot, és azt akarja, hogy szép pázsitja legyen, akkor az locsolni és vágni kell rendszeresen.
- Jó, rendben van,
A pasas fizet és távozik...
Beáll a kis Kohn a pult mögé, és jön a következő vevő.
- Kérnek egy csomag tampont.
Kis Kohn számol.
- Szóval volt egy csomag тамроn és egy fűnyírógép!
- Fűnyírógép? Én nem kértem fűnyírógépet!
Mire a kis Kohn:
- Nézze uram, a hétvégéje úgyis el van cseszve. Legalább vágja le a füvet!
Haldoklik az öreg Kohn. Mondja a feleségének:
- Asszony, ha meghalok, minden vagyonomat temesd el velem!
1 hónap múlva a temetés után áll a sírnál Kohnné és a barátnője. Azt mondja a barátnő:
- Ugye, nem voltál olyan hülye, hogy minden vagyonát eladtad, vettél egy nagy gyémántot, és betetted abba a kis dobozba az urad mellé!?
- Drága barátném, én mindig engedelmeskedtem az uramnak! Eladtam minden vagyonát, betettem a számlámra, írtam neki egy csekket, ha beváltja, beváltja, ha nem, nem...
Az afgán sivatagban egy menekült tálib kétségbeesetten próbál vizet találni, de sikertelenül.
Aztán meglát valami mozgó alakot a messzeségben.
Remélve, hogy ott vizet talál, sietve arra veszi az irányt, de csak egy zsidó embert talál, aki egy kis pulton nyakkendőket árul.
A tálib megkérdi:
- Van vized, zsidó?
- Nincs vizem, viszont van olcsó nyakkendőm? Csak 6 $ darabja.
- Idióta! Semmi szükségem méregdrága nyakkendőre, vízre van szükségem!
- Oké! Nem probléma, hogy nem veszel tőlem nyakkendőt. Megmutatom, hogy nagylelkűbb vagyok annál, hogy a lelkemre vegyem.
Figyelj! Ha folytatod az utat dél felé, akkor mintegy 3 mérföld után, azon a dombon túl a sivatagban találsz egy gyönyörű, előkelő éttermet. Jéghideg ásványvizük van. Shalom.
A tálib szentségelve, de minden erejét összeszedve nekivág az útnak. Már esteledik, amire félholtan, vánszorogva újra megjelenik a zsidó árusnál.
- Nos, mit segíthetek? - kérdi.
- A rohadt bátyád nem enged be nyakkendő nélkül!
Kiküldik a fiatal, agilis APEH ellenőrt a rabbihoz vizsgálatra, azon hátsó utasítással, ha lehet találjon hibát. Átnézi az összes papírt oda-vissza, de minden rendben. Mielőtt elindul, elkezdi faggatni még a rabbit:
- Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de mit csinálnak a megmaradó kenyérmorzsával a szertartás után? - Összegyűjtjük, átküldjük Weissnek, aki időnként macesz gombócot küld belőle vissza.
- És a lecsurgó gyertyaviasszal? - Összegyűjtjük, átküldjük Grünnek, aki időnként új gyertyát küld vissza belőle.
- Még egy kérdést engedjen meg: a metéléskor keletkező fitymahulladékkal mi történik?
- Természetesen azt is összegyűjtjük. És átküldjük az APEH-nek, akik időnként kiküldenek egy faszt.