Skip to main content
Áron, a kocsis felvesz a kocsijára egy rabbit. Útközben beszédbe elegyednek, és a rabbi végig azt mondogatja, milyen nehéz is az ő hivatása. A kocsis azt javasolja, hogy cseréljenek egy rövid időre. A rabbinak tetszik az ötlet, végül is kocsisnak lenni könnyebb. Csak azon gondolkozik, jó lesz-e a kocsis rabbinak. Ahogy beérnek egy faluba, két diák megszólítja a rabbiruhába öltözött kocsist, hogy ugye így meg úgy kell értelmezni a Szentírást. Áron fitymálóan nézi őket:
- Ezt nálunk egy közönséges kocsis is kívülről fújja! Hé, Jankele, állítsd meg a lovakat és magyarázd el ennek a két semmirekellőnek!
Kohn bácsi beül egy presszóba és rendel egy kávét. Amíg várakozik, látja a szomszéd asztalnál, hogy valaki egy nagy szelet tortát eszik. Gondol egyet és amikor a pincér kihozza a kávéját, megkéri:
- Uram, kicserélné a kávémat egy olyan süteményre, amilyet a szomszéd asztalnál esznek?
- Természetesen uram. - mondja a pincér, majd a kávé helyett rövid időn belül kihozza a tortaszeletet.
Kohn bácsi jóízűen elfogyasztja és indul kifelé. A pincér utánaszól:
- Uram, nem fizette ki a süteményt!
- Hát persze, hogy nem hiszen kicseréltettem a kávéval.
- Uram, de a kávét sem fizette ki!
- Miért, hát megittam?
Történt egyszer, hogy Gazsinak teljesen elfogyott a pénze. Mindenét el kellett, hogy adja, már csak egy színes tévéje maradt. Jön a tél, a rajkóknak meg csak enni kell adni valamit. Gondolja, megkérdezi a feleségét, hogy vajon mitévők legyenek.
- Té ásszony, há mostán mit lehetne csinyáni szerinted?
- Mennyé él á Kohnhuz, aszt kirjí tűle köccsön 100 ezret.
- Dé há uccsé ádd!
- Csák próbád meg!
Gazsi felkerekedik, és elmegy Kohnhoz úrhoz. Bekopog az ajtaján. Kinyílik az ajtó, és ott áll Kohn.
- Szíp éstít álásán. Áz á helyzet, hogy élfogyot á pízünk, már mindenünket éládtunk, csák egy színes tívínk márádt. Kíne 100 ezer pínz hogy á rájkóknák énni tudjunk ádni á tílen.
Gazsi legnagyobb meglepetésére a Kohn azonnal megy oda a széfhez, és már hozza is a pénzt.
De mielőtt átadná, mondja Gazsinak.
- De aztán tudod-e, hogy 200 ezret kell majd megadnod?
Gázsinak nincs mit tennie, nagyon kell a pénz, elfogadja az ajánlatot.
De Kohn folytatja:
- Gazsi, ennyi nem elég. Azt mondtad, hogy van egy színes tévéd. Hozd el biztosíték gyanánt.
Gazsinak nincs választása, hazamegy és elhozza a tévét. De miután letette a tévét Kohn folytatja:
- Nézd, Gazsi, amíg te elvoltál, kicsit gondolkoztam: te alkalmi munkákból élsz. Honnét tudnál előteremteni 200 ezer forintot?
Ezt őszintén szólva elég nehezen tudom elképzelni. De tudod mit? Most itt hagyod a felét, a többit meg majd csak meg tudod majd keresni valahogy és később majd megadod.
Gazsi szóhoz sem tud jutni, Kohn meg becsapja az orra előtt az ajtót.
Gazsi megy haza lógó orral, és így morfondírozik:
- Most sé pízém, sé tívím, és míg ín lógók 100 ezerrel á Kohnnák...
Egy nap a rabbi kijelenti a zsinagógában, hogy ettől kezdve a vajaskenyér nem eshet a vajas felére. Telik-múlik az idő, egyszer csak Kohn odamegy a rabbihoz:
- Rabbi! Nem azt mondtad a múltkor, hogy a vajaskenyér nem eshet a vajas felére?
- De, fiam, azt mondtam.
- Mert az a helyzet, hogy tegnap vajaskenyeret akartam enni, de elejtettem, és a kenyér a vajas felére esett...
A rabbi elgondolkodik, majd így szól:
- És mondd fiam, biztos, hogy jó felén kened te azt a kenyeret?