A milliomosnak az autókiállításon megtetszik egy olyan kocsi, amelyik vazelinnel megy. Hiába mondja neki a feltaláló, hogy ez csak egy prototípus, a milliomost nem érdekli, megveszi ott rögtön.
Ahogy aztán megy hazafelé, kifogy a tankból a vazelin. Emberünk körbenéz, honnan lehetne segítséget kérni, mikor a távolban észrevesz egy tanyát. El is indul arrafelé. Eközben a tanyán épp a vasárnapi ebédet fejezte be a család, apuka, anyuka, meg a 18 éves lányuk.
Azt mondja az anyuka:
- Jaj, én úgy elfáradtam, ma nincs kedvem elmosogatni. Majd elmosogat a gyerek.
- Naaa, anyu! Ma van a szülinapom, nehogy már én mosogassak el! Majd elmosogat az apu!
Az apának bedurran az agya, és az asztalra csap.
- A kurva életbe, ilyet nem játszunk! Akkor az fog mosogatni, aki először megszólal! És addig itt fogunk ülni az asztalnál!
Ülnek, nézik egymást, mikor odaér a házhoz a milliomos és bekopogtat:
- Jó napot! Ne haragudjanak a zavarásért, de lerobbantam a kocsival és szeretnék segítséget kérni.
Csend.
- Bocsánat! Mondom, segítséget kérnék!
Csend.
Gondolja a milliomos, hogy ezek biztosan nem teljesen normálisak.
Beljebb lép, és észreveszi az ételt az asztalon.
- Hú, de megéheztem! Megengedik, hogy harapjak valamit?
Csend.
A milliomos megvonja a vállát és letelepszik enni. Amikor készen van, végignéz a családon.
- Hmm! Milyen csinos lányuk van! Megengedik, hogy megcsókoljam?
Csend. Megcsókolja.
- Megfoghatom a mellét is?
Csend. Megfogja.
- Fel is vihetem a szobába megdugni?
Csend. Elviszi és jól megdugja. Mikor visszajön, ismét kérdez:
- A felesége is csinos. Őt is elviszem megdugni. Csend. Vele is elmegy, aztán amikor végzett odafordul az apához.
- Hanem most már arra válaszoljon, van-e itthon vazelin?
Az apa dühösen felpattan az asztaltól és felkiált:
- A büdös mindenit! Akkor inkább mosogatok!... Tovább>>
197-es tudakozó plusz szösszenetek:
- Szeretnék ledokorálni. Mit kell tennem?
- Hát... öööööööööö... hol szeretne?
- Nem tudom! Azért hívom magukat, hogy megmondja. De nincs egyetemi végzettségem, az nem baj, ugye?
- Itt lakom Tamásiban, és a házammal szemben van egy telefonfülke. Most, hogy északi szél fúj, mindig csapkod az ajtaja. Ki tudna küldeni valakit, aki javítja?
- ... (káromkodások)... Ez az egész tudakozó egy nagy szar! Kilencedszer hívom magukat!
- Mit szeretne?
- Kapcsolja nekem Szovjetuniót!
- ???
- Múltkor még tudták kapcsolni!
- Az elég régen lehetett... Én legfeljebb meg tudom adni Oroszország előhívóját.
- De nem érti meg, hogy én a Szovjetunióval akarok beszélni???
- (5 éves hang): Csókolom, azt szeretném kérdezni, hogy mi a neve a hetedik törpének?
- Melyik a hetedik? Hapci, Vidor, Tudor, Kuka, Szundi, Szende vagy Morgó?
- A Szende! Köszönöm, Csókolom!
- Jó napot kívánok! Azt szeretném megkérdezni hogy hívták az Istent...
- Kis türelmet... Jahve az Isten neve.
- Nem értem, hogy?
- Betűzöm: József Aladár Hedvig...
- József Aladárnak hívták?
- Nem! Betűzöm: József Aladár Hedvig...
- Hedvig? Hát nő volt?
- Halló! A tudakozót hívtam?
- Igen.
- És tudnak telszámokat is mondani?
- Jó napot! Meg tudnák mondani az adó és TAJ számomat, mert otthon felejtettem a kártyáimat.
- Jó napot! A Hazai Világbank telefonszámát szeretném.
- Hazai Világbank?
- Tudja, a HVB bank!
- Jó napot, Kovácsné vagyok és egy MONGOLOID éttermet keresek Budapesten...
(szombat reggel 8 óra)
- Azonnal kapcsolja a főnökét, panaszt akarok tenni! Nem ébresztettek fel, most el fogok késni a munkahelyemről, és a gyerekek is az iskolából...
- Elnézést, de ma szombat van, biztos, hogy kell ma iskolába menni?
- Ne szórakozzanak már maguk is, a gyerekek is ezzel jöttek.
- Jó napot! Egy számot keresek Kovács néven Kiskundorozsmán, de az utca neve nem jut az eszembe. Talán Szent István, vagy nem tudom... valamelyik király nevű utca...
- A Kossuth utcában találtam egyet.
- Há... azaz! Kossuth is király volt, nem?
- Jó napot Horváth Rózsi néni vagyok Ököritófülpösről. Tessék elképzelni, hogy a hétvégén végre eljön hozzánk az unokánk, akit már régen láttam, meg tudná nekem mondani, mi a kedvenc étele, amit annyira szeret? Mert azt szeretném főzni neki...
Egyszer FBI ügynökök szálltak meg egy San Diego-i elmegyógyintézetet, mivel egy biztosítási csalás ügyében nyomoztak. Néhány óra múlva, miután átnéztek néhány ezer kartotékot, a néhány tucat ügynök megéhezett. A nyomozást vezető ügynök felhívott egy helybeli pizzafutár szolgálatot, hogy rendeljen egy gyors vacsorát az embereinek. A következő beszélgetést az FBI rögzítette, mivel biztonsági okokból lehallgatták a klinika telefonjait:
Ügynök: Üdvözlöm! Szeretnék rendelni 19 nagy pizzát és 3 karton üdítőt.
Pizzás: Igen, és hová kéri a szállítást?
Ügynök: Itt vagyunk az elmegyógyintézetben.
Pizzás: Az elmegyógyintézetben?
Ügynök: Igen. Én egy FBI ügynök vagyok.
Pizzás: Ön egy FBI ügynök?
Ügynök: Pontosan. Ugyanúgy, mint a többiek is idebent.
Pizzás: És mindannyian az elmegyógyintézetben vannak?
Ügynök: Pontosan. Még annyit szeretnék mondani, hogy a pizzákat nem tudják a főbejáraton behozni, mert az zárva van. Meg kell hogy kerüljék az épületet és a hátsó kapun jöjjenek be.
Pizzás: És azt mondja, mindannyian FBI ügynökök?
Ügynök: Természetesen. Mikorra tudják szállítani?
Pizzás: Tehát az elmegyógyintézetben mindenki FBI ügynök?
Ügynök: Igen. Itt vagyunk egész nap, aztán nagyon megéheztünk.
Pizzás: És hogy tudják kifizetni a számlát?
Ügynök: A többiekkel összedobtuk a pénzt.
Pizzás: És mindannyian FBI ügynökök?
Ügynök: Igen.
Pizzás: És van fegyverük is?
Ügynök: Persze. Akkor megjegyezte, hogy a hátsó kapun kell bejönniük? A főbejárat be van zárva.
Pizzás: Bazdmeg, arra aztán várhattok!
Egy somogyi kórház szülészetén történt, ismerősöm is a kórteremben lábadozott a szülés után, szem- és fültanúja volt az esetnek, ő mesélte. Népes, jól öltözött kisvárosi cigány család jött a kismamáért és a babáért a 4 ágyas kórterembe, hogy hazavigyék. A szülést levezető orvos is hamar előkerült - a szülés óta nem látták a szobában - és kezeit dörzsölve ott tüsténkedett a család körül, hogy ugye minden rendben volt, ugye, jó volt az ellátás, ugyebár, meg hasonlók. Ekkor előlépett a családfő és nagy tisztelettel rövid mondókába fogott: egyszerű szavakkal megköszönte az orvos munkáját és átadott neki egy hatalmas díszdoboz desszertet. Az orvos átvette a dobozt, de képtelen volt eltitkolni csalódottságát és kézfogás helyett lekezelően kicsattant:
- Jóember ilyenkor nem desszertet szoktak adni a szülésznek! Nagy csend lett. Aztán a férfi csendben megkérdezte:
- Bocsánat, hanem mit?
- Aki elégedett a munkánkkal, az borítékot ad, kérem szépen! Hagyományosan ez illik. Maguk nem hallottak még erről? Pedig van maguknál szaporulat szép számban! - Bocsánat, ne haragudjon doktor úr és mennyit szoktak adni a népek?
- Hát. . . 30-40. 000 forintot.
- Értem, elnézést kérek, tudatlan vagyok, de megoldjuk azonnal, engedelmével visszakérném a desszertet. Kivette az orvos kezéből a dobozt, felnyitotta és kivett belőle egy köteg 20 ezrest, majd 2 darabot átadott a kővé vált orvosnak, akin látszott, hogy a rosszullét kerülgeti. A többit zsebre vágta és a család kivonult a kórteremből. A többi kismama a takaró alá menekült, mert majd megfulladtak a röhögéstől.