Skip to main content
Egy kis teknős elkezd felfelé mászni a fán. Nagy nehezen eléri az alsó ágat, végigmászik rajta, majd amikor a végéhez ér, leesik. Pont a hátára esik, a páncélja nagyot koppan.
Pár perc múlva magához tér, hosszú kínlódás után a hasára fordul, és megkezdi újra a fára mászást. Ezúttal még az ágig sem jut el, leesik, ismét megüti magát, de hallatlan akaraterővel megint nekikezd a famászásnak. Most sikerül az ágig jutnia, de hamarosan a földbe csapódik.
Fent, a fa egyik felső ágán egy fészekben ül egy madárpár. Amikor a teknőc már ötödszörre töri össze magát, a madármama azt mondja a párjának:
- Te, szerintem most már meg kellene mondanunk neki, hogy csak örökbe fogadtuk.
A kicsi gólya anyja után sír a fészekben. Az apja próbálja vigasztalni:
- Ne sírj, mindjárt hazajön anyukád, csak még dolga van. Tudod, sok örömet okoz az embereknek, mert kisbabákat hoz nekik.
A következő éjjel az apagólya hagyja el a fészket, a kicsi megint sírni kezd. Anyja nyugtatgatja:
- Ne bánkódj, kicsim, apád hamarosan hazajön. Ma ő megy el, hogy kisbabákkal örvendeztesse meg az embereket.
A 3. éjszaka a gólyaszülők észreveszik, hogy a gyerekük eltűnt a fészekből. Egész éjjel hazavárják, de csak reggel kerül elő.
- Hát te hol voltál?! - kérdik tőle.
- Á, nem érdekes! Csak egyetemistákat ijesztgettem!
Egy horgász a tóparton döbben rá, hogy nem vitt magával csalit. Észrevesz egy siklót a fűben, amelyik éppen elkapott egy gilisztát.
A fickó megfogja a siklót, kiveszi a szájából a gilisztát, és hogy ne maradjon éhen szegény állat, ezért a szájába önt pár csepp sört. Ezután elkezd horgászni, és amint ott üldögél, érzi, hogy valami hozzásimul a nadrágjához. Lenéz és látja, hogy a sikló van ott újra, szájában 3 darab gilisztával.