Skip to main content
Egy öreg Pécsről felhívja a Debrecenben élő fiát:
- Sajnálom, hogy el kell, rontsam a napodat, de el kell, mondjam
Neked, hogy az anyád és én elválunk egymástól.
45 év szenvedés épp elég volt.
- Fater, miről beszélsz? - üvölt fel a fiú.
- Nem bírunk egymásra sem nézni - válaszol az öreg. - Hányunk egymástól, és attól is rosszul vagyok, hogy erről többet beszéljek. Szóval hívd fel a húgod Szombathelyen és mondd meg neki te. - Ezzel leteszi a kagylót.
A fiú eszeveszetten hívja húgát, aki felpaprikázódik a telefontól:
- A fenét fognak elválni - üvölt fel -, majd én megoldom.
A lány azonnal felhívja Pécset, és ráüvölt az öregre:
- NEM fogtok elválni. Nehogy bármit is tegyetek, mielőtt odaérek. Mindjárt visszahívom a bátyám, és mindketten ott leszünk holnapra. Addig ne tegyetek semmit, ÉRTESZ? - és leteszi.
Az öreg leteszi a kagylót, és a feleségéhez fordul:
- Oké, eljönnek húsvétra, és maguk fizetik az utat. ... Hát karácsonykor mit fogunk mondani nekik?
Kovács úr a héten már harmadszorra késik el a munkahelyéről. Balszerencséjére a főnöke már az íróasztalánál várja:
- Na, kolléga mondjon valami hihető mentséget a késésre! - mondja a főnök.
- Elnézést kérek a késésért, de nagyon meredek reggelem volt. Már épp indultam volna, amikor a feleségem megkért, hogy vigyem el egy darabon. Beleegyeztem, de csak akkor, ha siet. El is készült 10 perc alatt. Útközben azonban a hídon akkora dugó volt, hogy kénytelen voltam az autót letenni, és átúszni a folyót, nézze meg, még vizes a cipőm. Aztán lestoppoltam egy rendőrhelikoptert, az elhozott a szomszéd utcáig, de leszállni nem tudott, ezért ejtőernyővel kiugrottam, és most itt vagyok!
A főnök zordan néz rá:
- Már megbocsásson, de hülyének néz? Azt várja, hogy ezt el is higgyem? Ki látott már olyat, hogy egy nő 10 perc alatt elkészül?!