A bolt tulajdonosa új elárusítónőt alkalmaz és a lelkére köti, hogy minden kuncsaftnak aki betér a boltba, másnap is vissza kell jönnie, különben úszott az állás. A nő nagyon lelkére is veszi a dolgot.
Egyik nap nyílik az ajtó és egy fiatalember lép be.
- Jó napot kívánok!
- Jó napot kívánok, mit tetszik parancsolni?
- Kesztyűt szeretnék vásárolni.
- Semmi probléma, van egyujjas meg ötujjas modellünk.
- Ötujjasat kérnék!
- Tökéletes! Ötujjasból is van bőr, műbőr és kötött.
- Bőr érdekelne.
- Bőr lehet első, másod vagy harmad osztályú!
- Legyen első osztályú, egyszer él az ember.
- És mégis milyen bőrt tetszik óhajtani? Malac, kecske esetleg medve?
- Legyen kecske.
- Szürke, fekete, barna?
- Szürke!
- Hát igen, szürkéből is több árnyalattal rendelkezünk, várjon megmutatom.
- Be kell ismernem, hogy igazán nem tudok dönteni. Szerettem volna venni egy kesztyűt, ami megy az új kabátomhoz, de hogy melyik árnyalat lenne jó ezek közül, nem tudom!
- Semmi gond, uram! Be tetszik hozni holnap a kabátot és majd én segítek kiválasztani a megfelelő kesztyűt.
A férfi bele is megy a dologba és éppen távozni készül, amikor egy ideges személy ront be az üzletbe. Egyenesen az elárusító nőhöz rohan és elkezd kiabálni:
- Ez a padlócsempém a fürdőszobából, ez a vécémnek egy darabja, a seggem megmutattam tegnap, ideadná már végre azt a rohadt vécépapírt?
A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit...