Két ivócimbora iszogat a kocsmában. Megszólal az egyik:
- Tudod, komám, nem tudom, mit csináljak. Valahányszor hazamegyek éjszaka, csendben csukom be az ajtót, már az előszobában levetkőzöm, lábujjhegyen lopózkodom a szobába, óvatosan próbálok bebújni az ágyba, a feleségem mégis mindig felébred, és hajnalig veszekszik velem.
Erre a másik:
- Elmondom én neked, hogy kell ezt csinálni! Én, ha hazamegyek, berúgom az ajtót, a cipőmet bevágom a sarokba, felkapcsolom a villanyt, bevetődök az ágyba, rácsapok az asszony fenekére, és azt mondom neki:
"Hé bébi, vesd be magad!" Na, ilyenkor még horkolni is szokott...
Két pár minden hétvégén összejár kártyázni. Egyik este John véletlenül leejt egy lapot az asztal alá. Amikor lehajolt érte észrevette, hogy Bill felesége nem visel bugyit. Ezen úgy meglepődött, hogy amikor fel akart egyenesedni az asztal alól, beverte a fejét az asztal lapjába. Teljesen el volt vörösödve, amikor végre a helyére ült.
Később John kiment a konyhába inni egy kis üdítőt. Bill felesége
Követte, majd megkérdezte tőle:
- Tetszett, amit az asztal alatt láttál?
- Igen.
Mire a nő azt mondta:
- Megkaphatod, de száz dollárodba fog kerülni.
- Tetszik az ajánlat.
- Rendben, akkor péntek délután, mivel Bill dolgozik várlak délután kettőkor!
Eljött a péntek és John el is ment a megbeszélt időre. Miután kifizette a pénzt, bementek a hálószobába és vadul egymásnak estek. Ezután John elment, estére Bill is hazaérkezett. Megkérdezte a feleségét:
- Délután itt volt John?
- Igen, beugrott egy pár percre.
- Adott neked száz dollárt?
- Hááát, adott - válaszolta a nő attól félve, hogy a férje tudja a félrelépést.
- Jól van, - mondta Bill. Mert John délelőtt odajött hozzám és kölcsönkért száz dolcsit. Azt mondta, egy fontos találkozóra kell mennie, de hazafelé beugrik hozzánk és visszaadja a pénzt.
Az afgán sivatagban egy menekült tálib kétségbeesetten próbál vizet találni, de sikertelenül.
Aztán meglát valami mozgó alakot a messzeségben.
Remélve, hogy ott vizet talál, sietve arra veszi az irányt, de csak egy zsidó embert talál, aki egy kis pulton nyakkendőket árul.
A tálib megkérdi:
- Van vized, zsidó?
- Nincs vizem, viszont van olcsó nyakkendőm? Csak 6 $ darabja.
- Idióta! Semmi szükségem méregdrága nyakkendőre, vízre van szükségem!
- Oké! Nem probléma, hogy nem veszel tőlem nyakkendőt. Megmutatom, hogy nagylelkűbb vagyok annál, hogy a lelkemre vegyem.
Figyelj! Ha folytatod az utat dél felé, akkor mintegy 3 mérföld után, azon a dombon túl a sivatagban találsz egy gyönyörű, előkelő éttermet. Jéghideg ásványvizük van. Shalom.
A tálib szentségelve, de minden erejét összeszedve nekivág az útnak. Már esteledik, amire félholtan, vánszorogva újra megjelenik a zsidó árusnál.
- Nos, mit segíthetek? - kérdi.
- A rohadt bátyád nem enged be nyakkendő nélkül!
Haldoklik az öreg Kohn. Mondja a feleségének:
- Asszony, ha meghalok, minden vagyonomat temesd el velem!
1 hónap múlva a temetés után áll a sírnál Kohnné és a barátnője. Azt mondja a barátnő:
- Ugye, nem voltál olyan hülye, hogy minden vagyonát eladtad, vettél egy nagy gyémántot, és betetted abba a kis dobozba az urad mellé!?
- Drága barátném, én mindig engedelmeskedtem az uramnak! Eladtam minden vagyonát, betettem a számlámra, írtam neki egy csekket, ha beváltja, beváltja, ha nem, nem...
Vasas meccs, Vass István Zoltán:
"A Vasas kapusa, Kakas dobja ki a labdát, amely Farkashoz kerül, aki jól passzol Nyúlhoz. (kis csönd) Kedves hallgatóink! Ha hozzáteszem, hogy a játékvezető Maczkó, akkor itt az egész állatkert!
A 80-as évek elején volt egy NDK-s korcsolyázónő, akit úgy hívtak:
Anett Poetsch (Pöccs).
Gyulai István még riporter volt. Idézet a közvetítésből:
"A kis Pöccs, hogy megnőtt tavaly óta!"
Egy-két éve egy unalmas kispest meccsen egy kisfiú teljesen váratlanul belekiabál a pálya szélén lévő mikrofonba:
"Én vagyok a király!"
, mire egy kis csönd, majd Hajdú B.:
"A királyt hallottuk"