Skip to main content
Nyugdíjas és felnőtt viccek
Megy az apáca az erdőben, amikor hirtelen nagy vihar támad. Mivel nagyon fél a villámlástól, ezért letérdel a földre, a fejét pedig bedugja egy üregbe, hogy ne lásson, ne halljon semmit.
A viharos szél fellibbenti a ruháját, láthatóvá téve a testének bizonyos, addig nem látható részeit.
Éppen arra jár az erdész, meglátja, és gondolja, hogy kihasználja a kínálkozó alkalmat. Mikor végez, felhúzza a nadrágját, és csendben továbbáll.
Miután vége a viharnak az apáca kihúzza a fejét az üregből, megigazítja a ruháját, és így szól magához:
- Na, te puhány! Hogy féltél a vihartól, pedig milyen kellemes dolog az!
A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit...
Egy pár épp szerelmeskedés közben hallja, amint a felszarvazott férj hazaérkezik és a garázsajtót zárja. Kiugranak az ágyból, és a nő a szeretője kezébe adja a ruhákat:
- Úristen, a férjem mindkettőnket megöl, ha ránk talál. Ugorj ki az ablakon, itt az összes ruhád! - De szakad az eső, drágám!! - mire a nő ellentmondást nem tűrve Kituszkolja a férfit a hátsó ablakon, aki egy utcai maratoni futóverseny kellős közepébe csöppen. A mellette futó férfi megkérdi:
- Máskor is futott már ezen a versenyen?
- Ó, persze, minden évben.
- És mindig meztelenül fut?
- Hogyne, így nagyobb a szabadságérzetem és ez erőt ad nekem.
- Ruhával a kézben?
- Igen, mert a futam végén egyszerűen felöltözöm, beszállok a kocsiba és hazamegyek.
- És mindig óvszerben fut?
- Nem, csak ha esik...