A macska naplója:
453. nap
A fogvatartóm állandóan bizarr kis fityegő tárgyakat lógat az orrom elé, amik friss húsdarabokra hasonlítanak. Enni viszont száraz fűrészporra emlékeztető kaját ad. Az egyelten dolog, ami még éltet, a szökés reménye. No meg az öröm, hogy naponta tönkreteszek egy-egy bútordarabot. Megyek, szétrágom az egyik szobanövényt...
460. nap
A mai kísérletem, hogy megöljem a fogvatartómat azzal, hogy a lába köré csavarodok, majdnem sikerült. Meg kell próbálnom ugyanezt, amikor a lépcső tetején áll. Hogy elrettentsem és megfélemlítsem hitvány elnyomómat, megint sikerült a kedvenc székére hánynom. Legközelebb az ágyába fogok.
462. nap
Egész nap aludtam, hogy éjszaka legyen majd elég erőm órákon át hangos nyávogással kaját követelni.
467. nap
Elfogtam egy egeret, és lefejezve odavittem a fogvatartómnak, hogy lássa, mi mindenre vagyok képes, hátha beijed. Ehelyett megsimogatott és azt mondta:
"Jó cica!" Hát ez nem jött be!
472. nap
Valami összejövetel volt náluk, ezért egész estére elkülönítettek egy szobába. Hallottam a zajokat, és éreztem annak a szörnyű löttynek a szagát, amit úgy hívnak, hogy sör. Hallottam, azt is, hogy valami képességről beszélgetnek, amivel állítólag én rendelkezem, allergia, vagy mi a neve. Ezt meg kéne tanulnom jobban használni!
475. nap
Szerintem a többi fogoly talpnyaló vagy besúgó. A kutyát gyakran szabadon engedik, és mindig boldogan visszatér. Biztos, hogy félkegyelmű. A madár viszont tuti, hogy köpni szokott. Valahogy kiképezték, hogy beszéljen a nyelvükön, és rendszeresen beszél velük. Biztos vagyok benne, hogy minden lépésemet jelenteni szokta. Mostani helyén, a fémszobában, egyelőre biztonságban van, de én tudok várni. Minden csak idő kérdése.
Egy öreg hölgy elmegy a falu plébánosához és pironkodva mondja neki:
- Tisztelendő úr a segítségét kérem. A gyerekeimtől kaptam két lánypapagájt karácsonyra, de valami rossz házból származhatnak, mert nagyon csúnyán beszélnek.
Szégyellem, de elmondom önnek, egész nap azt rikácsolják:
"Hé, mi kurvák vagyunk, gyertek dugni!"
A plébános rövid gondolkodás után megtalálja a megoldást:
- Nos, kedves hölgyem, nekem van két fiúpapagájom, azok itt a templomban nőttek fel és egész nap csak imádkoznak.
Zárjuk össze a madarakat, biztosan jó hatással lesznek az enyémek az önéire.
Be is teszik a két áhítatos papagáj kalitkájába a "lányokat", akik
Azonnal rikácsolni kezdenek:
- Hé, mi kurvák vagyunk, gyertek dugni!
Mire az egyik templomi papagáj kenetteljesen odafordul a kollégájához:
- Tedd el az olvasót Pityu testvér! Imánk meghallgatásra talált!
Az okos kutya bandukolt a sivatagban, amikor egyszer csak észrevette, hogy egy leopárd rohan felé, amely minden kétséget kizáróan fel akarja őt falni.
Gyorsan elkezdett gondolkodni, mit tehetne.
Észrevette, hogy éppen mellette van néhány csont a földön. Gyorsan odament és elkezdett egy csontot rágcsálni.
Mikor a leopárd már közel volt, felkiáltott:
- Hú, de finom volt ez a leopárd! Bárcsak lenne még egy itt valahol a közelben!
A leopárd ezt hallva hirtelen megállt, majd rémülten felmászott a legközelebbi fára.
Ott ezt gondolta magában:
- Hú ez meleg helyzet volt. Ez a kutya majdnem elkapott.
Igen ám, de volt az egyik közeli fán egy majom, aki látta a történteket.
Gondolta, hogy szerez egy jó pontot a leopárdnál ha elmondja neki az igazságot, hátha azután már nem fogja őt bántani.
A leopárd hallva az igazságot dühösen lemászott a fáról és azt mondta:
- Gyere majom, ülj fel a hátamra és majd meglátod hogy jár az a kutya aki engem lóvá tett!
A kutya észrevette, hogy mi történt és látta a majommal a hátán közeledő leopárdot.
Gyorsan elkezdett gondolkodni, hogy vajon mit tegyen. Végül leült a csontok mellé, háttal a közelgő leopárdnak, mintha nem vette volna észre, hogy jön.
Amikor már úgy érezte, hogy közel járnak, hirtelen megszólalt:
- Hol a fenébe lehet már az a majom. A majmokban nem lehet megbízni.
Már legalább fél órája elküldtem, hogy kerítsen nekem még egy leopárdot...