Egyszer a pápa elhatározta, hogy kitiltja a zsidókat a Vatikánból. A zsidók felháborodtak, ezért a pápa beleegyezett, hogy ha egy zsidó le tudja győzni teológiai vitában, maradhatnak.
A zsidók egy bölcsességérol ismert rabbit választanak, hogy kiálljon a pápával a vallási párbajra.
A rabbi azt mondja, hogy tegyék érdekesebbé a vitát és egyiküknek se legyen szabad beszélni. A pápa beleegyezett. A vita napján a pápa és a rabbi leültek egymással szemben, a hívek köréjük gyűltek.
- A pápa felemelte három ujját.
- A rabbi erre felmutatta egy ujját.
- A pápa egy kört rajzolt a levegőbe.
- A rabbi erre a földre mutatott.
- A pápa elővett egy ostyát és egy pohár bort.
- A rabbi erre elővett egy almát.
A pápa ekkor felállt:
- Feladom - mondta. - Te túl bölcs vagy, rabbi. Maradhattok.
Később megkérdezik a pápát a bíborosok:
- Mit beszélt a rabbival?
- Először felmutattam három ujjamat, hogy a Szentháromságra emlékeztessem. Ő felmutatta egy ujját jelezve, hogy egy Isten van mindkét vallásban. Ezután rajzoltam egy kört a levegobe, mutatva, hogy Isten mindenhol ott van körülöttünk. Erre a földre mutatott, jelezve, hogy Isten itt is van, velünk. Ekkor elővettem egy ostyát és egy pohár bort, megmutatva, hogy Isten feloldoz a bűneink alól. Ő elővett egy almát, hogy az eredendő bűnre emlékeztessen. Mindenre volt válasza. Mit tehettem volna?
Közben a zsidók is körbeveszik a rabbit:
- Mi történt, rabbi?
- Először azt mutatta, hogy három napunk van elhagyni a várost. Mutattam, hogy EGY zsidó sem fog elmenni. Ezután körbemutatott, jelezve, hogy az egész várost megtisztítja a zsidóktól. A földre mutattam, jelezve, hogy mind itt maradunk.
- És utána?
A rabbi vállat vont:
- Nem tudom. Elővette az ebédjét, mire én is.
Egy rablónak a buszmegállóban megtetszik egy apáca. Odamegy hozzá, és ezt kédezi:
- Te nagyon tetszel nekem, nem tudnálak-e magamévá tenni?
Az apáca így felel:
- Sajnálom, de én az Istennek élek, hogyha majd eljön Jézus Krisztus, akkor az övé leszek.
Ezután az apáca felszáll a buszra. A rabló utána megy, és megkérdezi a buszsofőrt:
- Nem tudja, hogy tudnám magamévá tenni az apácát?
Így felel a buszsofőr:
- Minden reggel 6-kor a temetőben imádkozik, hogy Jézus Krisztus jöjjön el. Öltözzön be Jézus Krisztusnak!
Úgy is tesz a rabló. Az apáca valóban ott imádkozik. Így szól a rabló:
- Én vagyok Jézus Krisztus, azért jöttem, hogy magamévá tegyelek.
Az apáca bele is egyezik, csak az volt a kérése, hogy hátulról csinálják.
Végeztek, és ezt mondta Jézus Krisztus, vagyis a rabló:
- Hehe, én a rabló vagyok a buszmegállóból!!!
- Hehe, én meg a buszsofőr vagyok a buszról!!!

Egy katolikus pap, egy protestáns lelkész és egy rabbi vitatkoznak, hogy melyikük a jobb hittérítő.
Mindegyik meséli a csodásnál csodásabb sztorikat, míg végül elhatározzák, hogy egy döntő próbát tesznek: az győz, aki egy medvét meg tud téríteni a saját vallására.
Két nap múlva a katolikus pap felhívja a másik kettőt, hogy jöjjenek el hozzá.
A templomkertben mutat nekik egy medvét, és büszkén meséli:
- Elmentem az erdőbe, és addig mentem amíg rá nem találtam a medvére.
Mikor észrevett morogva elindult felem, de én elkezdtem felolvasni neki a Bibliából, mire nem bántott, csak körülszimatolt.
Ekkor behintettem szentelt vízzel és olyan kezes lett, mint a bárány - haza is hoztam a hívek épülésére!
A másik két pap nagyon elgondolkodik a hallottakon.
Három nap múlva a protestáns lelkész hívja fel a többieket, hogy látogassák meg.
Amikor belepnek az imaházba, földbe gyökerezik a lábuk:
Azt látják, hogy egy hatalmas medve ücsörög a padban és ájtatos képpel hallgatja a zsoltárokat.
A lelkész hozzáfog a történetéhez:
- Én is kerestem egy medvét az erdőben. Mikor meglátott, bömbölve rohant ram.
Én nem mozdultam, hanem tekintetemet az égre függesztve énekelni kezdtem Dávid zsoltárait.
Erre a fenevad leheveredett a lábam elé és úgy hallgatta a szent énekeket, majd hazáig követett és azóta itt el az imaházban!
Csodálkozik a másik kettő, aztán csöndesen elmennek.
Eltelik egy hét, mikor a katolikus és a protestáns papok telefonhívást kapnak a helyi kórházból, hogy látogassák meg a rabbit.
Bemennek és elhűlve látják, hogy szegény tetőtől talpig be van kötözve, keze-lába gipszben és több infúzió csöpög a karjába.
Csöndesen topognak az ágya mellett, mikor a rabbi kinyitja a szemét és azt suttogja:
- Hát igen, a medve... Nos, így utólag magam is rájöttem, hogy nem volt jó ötlet a megtérítését a körülmetéléssel kezdeni.