Skip to main content
Egy férfi bemegy egy régiségboltba. Sokáig nézegeti a sok szép régiséget, majd a választása egy bronz szobrocskára esik, amely egy patkányt ábrázol.
Az eladó ezekkel a szavakkal adja át neki:
- Uram, ez egy varázserővel bíró szobrocska, biztos nagyon meglepődik, ha elmesélem!
- Ugyan, ne fáradjon. Csak dísznek veszem, nem akarok varázsolni - hárítja el a vevő.
Kimegy az üzletből, és elindul hazafelé. Ahogy megy az utcán, hirtelen észreveszi, hogy egy igazi patkány követi. Befordul egy utcába, és elszörnyedve látja, hogy már egész kis csapat csapódott hozzá. Elkezd futni, és hamarosan odaér a folyópartra, mögötte egy egész patkánysereggel. Hirtelen bevillan az eszébe az eladó, meg a varázserejű szoborra vonatkozó szavai, így bedobja a folyóba a szobrot. A patkányok gondolkodás nélkül utánavetik magukat, és megfulladnak a vízben.
A férfi visszamegy a boltba.
- Uram, a patkányszobor miatt jövök. Kénytelen voltam bedobni a folyóba, mert vonzotta a patkányokat!
- Ne mondja, hogy nem figyelmeztettem! A pénzt szeretné visszakérni?
- Ugyan, dehogy! Csak szeretnék venni egy ügyvédet ábrázoló szobrocskát!
Gyilkossági ügyben véd az ügyvéd egy embert. Nagyon úgy néz ki, hogy a védence a tettes, de az áldozat holtteste nem került elő, így nem bizonyítható a tett.
Hogy megnyerje az esküdteket, az ügyvéd kieszel egy trükköt:
- Tisztelt Esküdtszék! Hogy bebizonyítsam védencem ártatlanságát, az úgynevezett áldozat egy percen belül azon az ajtón belép, és tisztázza az ügyet!
Valamennyi esküdt odanéz, várnak, de semmi sem történik.
- Nos, tisztelt Bíróság, azt hiszem, ez elég jó példa volt! Gondolják el: önök mindannyian odanéztek az ajtóra, várták, hogy belépjen rajta az, akit állítólag védencem gyilkolt meg. Ez azt bizonyítja, hogy a lelkük mélyén tudják: nem történt gyilkosság!
Az esküdtek láthatóan zavarodottan mennek tanácskozni, majd visszajönnek, és kimondják:
- Bűnös!
Az ügyvéd zavartan kérdi:
- De hát mindannyian odanéztek az ajtóra, nem?
- Igen, mi mindannyian odanéztünk - mondja az egyik esküdt. - A védence viszont nem!
Az jogi egyetemen első nap bemegy a dékán a frissen felvett tanulókhoz beszédet tartani. Amikor befejezte a mondandóját, még hozzáteszi:
- És, uraim, soha ne felejtsék el, azzal, hogy mi ügyvédeket nevelünk önökből, életeket mentünk!
Nagy csend az előadóteremben, majd hátulról megszólal egy bátortalan hang:
- Elnézést uram, de hogyan mentenek ezzel életeket?
- Úgy, fiam, hogy az orvosi egyetemeket megmentjük az idiótáktól!