Skip to main content
A zsidó kisgyerek katolikus gimnáziumban tanul. Az egyik órán a tanár azt mondja, hogy kap 500 forintot, aki megmondja, hogy ki volt a legnagyobb ember a világon. Az egyik gyerek:
- Szerintem Leonardo da Vinci.
- Jó, jó, de én nem rá gondoltam.
A másik gyerek:
- Talán Einstein?
- Még jobb, de még mindig nem rá gondoltam.
Erre a zsidó kisgyerek:
- Jézus Krisztus.
- Úgy van kisfiam, itt az 500 forint. De én úgy tudom, hogy te zsidó származású vagy. Neked nem inkább Mózest kellett volna mondanod?
- De igen, viszont Mózes az Mózes, az üzlet meg üzlet.
Gazsiék tönkremennek teljesen, és mindenüket eladják, már csak egy színes tévéjük maradt. Mivel jön a tél, ha nem szereznek pénzt, éhen halnak. A felesége megszólal:
- Té! Hát kirjil má á Kohntul vágy százezret, mer különbén felkopik áz állunk!
- Dé hát az zsidó, uccse fog ádni!
- De há csak próbaljad meg - érvel az asszony, és végül meggyőzi Gazsit. El is megy a Kohnhoz.
- Há instállom, csókolum á kezsit, áz lenne á helyzet, hogy kine 100000 forint a tilre, mer má csak egy színes tévénk márádt.
- Ok, Gazsi, semmi probléma - szól Kohn, és már nyújtja is a 100ezret.
Gazsi nem hisz a szemének. Már menne is ki az ajtón, amikor utána szól a Kohn:
- Várjál csak, Gazsikám. Azt ugye tudod, hogy majd 200ezret kell megadnod?
Gazsi majd összeesik, de nincs más választása, elfogadja. Most már még gyorsabban menne ki, de Kohn folytatja:
- De, kedves Gazsikám, azért kellene valami biztosíték is. Azt mondtad, van egy tévéd - hozd el azt kauciónak.
Gazsi totál kikészül, de nagyon kell a pénz - elrohan haza, és elhozza. De Khon folytatja:
- Drága Gazsikám! Az a helyzet, hogy gondolkoztam, amíg te odahaza voltál, és be kellett látnom, hogy ez még nem elég. Te alkalmi munkákból és segélyből élsz. Nem lehetek biztos, hogy meg tudod-e adni ezt a sok pénzt. De van egy ötletem. Most itthagyod a felét, és a másik 100ezret majd tavasszal megadod, jó?
Gazsi bátortalanul visszaadja a pénzt, majd elbúcsúzik. Hazafelé bandukolván így morfondírozik:
- Hú, bázzeg! Most se pízem, se tévém, és még 100ronggyál lógok a Kohnnák...
A vasútállomáson a pénztárnál áll a sorban két fickó, és mögöttük két zsidó. A fickó megveszi a két jegyet, de látják, hogy a két zsidó csak egy jegyet vesz.
Feltűnik nekik a dolog, üzletet szimatolnak, és figyelni kezdenek. Felszállnak a vonatra. Annak rendje és módja szerint jön a kalauz. A két zsidó idejekorán bemenekül a WC-be. A kalauz udvariasan bekopogtat a mellékhelyiségbe, ahonnét egy kéz kinyújt egy jegyet, a kalauz kezeli, megköszöni, és megy tovább. A két fickó azt mondja magában: ez jó, legközelebb mi is így csináljuk.
Legközelebb így tényleg csak egy jegyet vesznek, a két zsidó viszont egyet sem. Utaznak békésen, aztán annak rendje és módja szerint jön a kalauz. A két fickó elbújik a wc-ben, ahogy látták. Mire az egyik zsidó a másiknak:
- Gyere, akkor most bekopogunk a WC-be, és lesz jegyünk!
Az arab sejk a halálán van, csak egy vérátömlesztés segíthet rajta. Nagyon ritka a vércsoportja, így nem nagyon találnak donort. Végül a zsidó Kohn, akinek azonos a vércsoportja, elmegy vért adni. A sejk megkapja és másnapra kutya baja... ajándékba ad is Kohnnak 3 rúd aranyat!
Egy évre rá megint rosszul lesz a sejk, megint elküldet Kohn véréért, aki a tavalyi ajándékra gondolván, ismét ad a véréből, de ezúttal csak egy nyamvadt rézgarast kap érte!
Meghökkenésében Kohn el is megy a rabbihoz tanácsot kérni, aki bölcsen ezt mondja:
- Ne csodálkozz Kohn, hogy idén csak ennyit kaptál, hiszen egy éve a te véred folyik benne!