Skip to main content
Két munkatárs, egy zsidó meg egy keresztény beszélget.
- Mondd csak, mitől vagytok ti olyan rohadt okosak? – kérdi a keresztény.
- Tudod, mi zsidók megesszük a hal fejét!
- Nahát, holnaptól én is kipróbálom ezt – határozza el a keresztény, és megegyeznek, hogy közösen vesznek egy halat mindennap és elosztják majd.
Így is lesz, már egy hete eszi a halfejet a keresztény, a zsidó meg a halat, amikor egyszer csak megszólal a keresztény:
- Te hogy a fenébe van az, hogy mindig én fizetek a halért?
- Látod, már kezdesz is okosabb lenni!
A zsidó gyerek rugdossa a templom falának a labdát. Kijön a pap, így szól:
- Fiam, ha tovább rugdosod a falnak azt a labdát, megkeresztellek.
Zsidó gyerek tovább rugdossa, kijön a pap, hóna alá csapja, megkereszteli. A gyerek szomorúan kullog hazafelé, otthon anyjának elmondja a hírt, erre az jól megveri. Hazajön az apja a munkából, ő is megtudja, majd jól elveri.
A gyerek kirohan az utcára, és így szól:
- Még csak fél órája vagyok keresztény, de már utálom a zsidókat.
Gazsiék tönkremennek teljesen, és mindenüket eladják, már csak egy színes tévéjük maradt. Mivel jön a tél, ha nem szereznek pénzt, éhen halnak. A felesége megszólal:
- Té! Hát kirjil má á Kohntul vágy százezret, mer különbén felkopik áz állunk!
- Dé hát az zsidó, uccse fog ádni!
- De há csak próbaljad meg - érvel az asszony, és végül meggyőzi Gazsit. El is megy a Kohnhoz.
- Há instállom, csókolum á kezsit, áz lenne á helyzet, hogy kine 100000 forint a tilre, mer má csak egy színes tévénk márádt.
- Ok, Gazsi, semmi probléma - szól Kohn, és már nyújtja is a 100ezret.
Gazsi nem hisz a szemének. Már menne is ki az ajtón, amikor utána szól a Kohn:
- Várjál csak, Gazsikám. Azt ugye tudod, hogy majd 200ezret kell megadnod?
Gazsi majd összeesik, de nincs más választása, elfogadja. Most már még gyorsabban menne ki, de Kohn folytatja:
- De, kedves Gazsikám, azért kellene valami biztosíték is. Azt mondtad, van egy tévéd - hozd el azt kauciónak.
Gazsi totál kikészül, de nagyon kell a pénz - elrohan haza, és elhozza. De Khon folytatja:
- Drága Gazsikám! Az a helyzet, hogy gondolkoztam, amíg te odahaza voltál, és be kellett látnom, hogy ez még nem elég. Te alkalmi munkákból és segélyből élsz. Nem lehetek biztos, hogy meg tudod-e adni ezt a sok pénzt. De van egy ötletem. Most itthagyod a felét, és a másik 100ezret majd tavasszal megadod, jó?
Gazsi bátortalanul visszaadja a pénzt, majd elbúcsúzik. Hazafelé bandukolván így morfondírozik:
- Hú, bázzeg! Most se pízem, se tévém, és még 100ronggyál lógok a Kohnnák...