Skip to main content
A cigány jelentkezik a Tescóba raktárosnak.
Kicsit félve ugyan, de kénytelenek felvenni. Az első héten rögtön eltűnik 100 kg kristálycukor.
Persze előveszik, erre ő így magyarázkodik:
- Hát kérem alássan rengeteg itt az egér, széjjelhordták!
- Másodjára 100 kg zsemlemorzsa hiányzik, de erre is van magyarázata:
- Kérem mondtam, itt annyi egér van, hogy lépni sem lehet tőlük!
Hiszik is meg nem is.
A következő héten egy zsák őrölt bors a hiány. Az igazgató elunja, személyesen hallgatja ki a cigányt:
- Nos, hol a bors?Csak azt ne mondja, hogy megették az egerek! Nem eszik meg, mert a bors erős, csípi a szemüket!!
Mire a cigány:
- Nagyságos főnök úr! Nem fogja elhinni!Sírtak, de ették!
Egy nap diktálás közben a titkárnő észrevette, hogy a főnöke nadrágjának cipzárja lecsúszott. Mikor kiment a szobából, még visszaszólt:
- Főnök úr, nyitva a barakkajtó!
A főnök először nem vette a lapot, de később rájött, hogy a cipzárjáról volt szó. Úgy gondolta, viccesre veszi a figurát, és behívta a titkárnőt az irodájába.
- Kisasszony! Amikor reggel észrevette, hogy nyitva a barakkajtó, látta a kommandóst is benne?
- Sajnos nem, uram - válaszolja a titkárnő. Én csak egy szegény hadirokkantat láttam, ahogy két homokzsákon üldögélt.
Azt mondja a lovász a főnökének, hogy ha elengedi egy heti szabadságra akkor megnevetteti és megsirattatja lovát!
A főnök beleegyezik, a lovász bemegy az istállóba, odasúg valamit a lónak, és a főnök látja, hogy a ló a földön fetreng, és majdnem megfullad a nevetéstől.
- Nem tudom mit csináltál azzal a lóval, de tényleg nevet. De most akkor sirattasd is meg!
Megint bemegy a lovász az istállóba és mire kijön, a ló szívszakadóan sír.
Kérdezi a főnök:
- Áruld már el nekem, mit csináltál azzal a szegény lóval? Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok rá.
- Hát, először is azt mondtam neki, hogy az én farkam nagyobb mint az övé. Aztán pedig megmutattam neki...
Igen tisztelt Kollégák,
A megerőltető üzleti évet az előző évekhez hasonlóan idén is céges karácsonyi bulival szeretnénk befejezni.
Mivel tavaly néhány igen sajnálatos közjátékra került sor, szeretném felhívni mindenki figyelmét néhány "játékszabályra", hogy a meghitt ünnepet megfelelő keretek között tarthassuk meg.
1.) Amennyiben lehetséges, a dolgozók saját lábukon érjék el a kijelölt szórakozóhelyet, azaz céges karácsonyunk színhelyét, ne pedig részegen hozzák be őket józanabb kollégáik. Kérem, tekintsenek el egy esetleges - kora reggeli óráktól kezdődő - előünnepléstől.
2.) Nem vesszük jó néven, ha a dolgozók a széküket közvetlenül a hidegtálas büfé asztalok elé helyezik. Szedés után valamennyien fáradjunk tányérunkkal vissza a kijelölt helyünkre!
Sajnálattal kell megállapítsuk, hogy a "Különben a Kovács felzabálja előlem az összes libamájat" indoklást sem áll módunkban elfogadni.
3.) Pálinkat, bort, pezsgőt még késői időpontban se igyunk közvetlenül az üvegből. Pláne akkor nem, ha az elfogyasztott finomságok darabkái még ott virítanak arcunkon, esetleg még éppen szánkban morzsoljuk őket. Az "alkohol fertőtlenít" megjegyzés bizony nem csökkenti valamennyi dolgozó fenntartását azokkal a palackokkal szemben, amelyekbe más dolgozók beleittak és amelyekben kedélyesen úszkálnak az ételmaradékok.
4.) Meg szeretnénk kérni azt az illetőt, aki tavaly a forralt bort csipkebogyótea + ólommentes benzin keverékre cserélte, hogy az idén mellőzze ezt a tréfát. Bizonyára még emlékszünk mindannyian, hogy mi történt néhai Szilvásy kollégánkkal, amikor a harmadik pohár után felkereste a dohányzásra kijelölt helyet...
5.) Ha netalán valakit a számos ízletes étel és ital élvezete után rosszullét gyötörné, úgy nagyon kérjük, keresse fel az erre a célra kijelölt helyiséget. A főnök tavaly nem igazán volt elragadtatva aktatáskája váratlanul előbuggyanó tartalmától.
6.) Amikor karácsonyi dalokat énekelünk, az eredeti szövegekre szorítkozzunk. Néhány friss tanoncunk még nem nagykorú, így feltehetően zavarba hozhatók bizonyos szövegrészletekkel.
Itt szeretnénk megemlíteni, hogy a férfi kollégák közül néhányan még nem jelentkeztek az apaság megállapításához nélkülözhetetlen vérvizsgálatra. Jelenleg GYES-en lévő kolléganőnk, Nagy. K. Béláné ugyanis határozott összefüggést vél felfedezni a tavalyi céges karácsony és az idén szeptemberben született Klára lánya fogantatása között.
Ha valamennyien tartjuk magunkat fent említett viselkedési normákhoz, akkor az idei céges karácsony is nagyon jól fog telni.
Hagyományos (konzervatív) gazdaság:
Van két tehened. Az egyiket eladod, és az árából veszel egy bikát. Az állatállományod gyarapodik, a jövedelméből nyugdíjba mész.
Indiai gazdaság:
Van két tehened. Szentként tiszteled őket.
Német gazdaság:
Van két tehened. Továbbfejleszted őket, így 100 évig élnek, havonta csak egyszer esznek és megfejik önmagukat.
Magyar gazdaság:
Van az államnak két tehene. A felelős vezető a tejet hazaviszi, majd bebizonyítja, hogy a teheneket privatizálni kell, hiszen az üzletág ráfizetéses. Elhatározzák a tehenek jelképes összegért történő eladását, majd meghirdetik a helyi újságban, amely egypéldányos és csak a vezetőnek jár.
A vezető megpályázza a marhatendert, és csodák csodája meg is nyeri.
Rögtön таrт egy sajtótájékoztatót, hogy a részéről mekkora áldozat a vállára venni ezt a két gyengén működő tehenet. Ezután politikai pályára lép, és ilyen módon az eredeti két marhával maga köré gyűjt még egy csomó marhát.
Egy forró nyári napon két munkás az út szélén egy mély gödröt ás. Az egyik elégedetlenkedni kezd:
- Te, haver, szerinted miért van az, hogy míg mi itt a tűző napon hajtjuk magunkat, addig a főnök ott az árnyékban üldögélhet?
- Fogalmam sincs. – feleli a másik. – Megyek, megkérdezem tőle.
Odamegy és megkérdezi a főnöktől:
- Mondja, főnök, miért van az, hogy míg mi a hőségben dolgozunk, addig maga meg a hűvösben ülhet?
- Tudod, az az intelligencia miatt van.
- Az meg mi?
- Figyelj, elmagyarázom. Itt van ez a fa, ideteszem a kezem a törzsére. Próbálj ököllel ráütni a kezemre, amilyen erősen csak tudsz!
A munkás lendíti az öklét, a főnök elkapja a kezét, és a melós teljes erővel beleöklöz a fába.
- Na, látod? Ez az intelligencia.
A férfi visszaballag a gödörhöz. Kérdezi a társa:
- Na, mit mondott a főnök?
- Azt, hogy azért ásunk mi itt, mert minden az intelligencián múlik.
- Hát az meg mi?
- Figyelj, megmutatom. – Azzal arca elé tartja az egyik kezét. – Ideteszem a kezem, te meg próbálj jó erősen rácsapni az ásóddal!
Egy férfi bemegy az orvoshoz.
- Doktor úr, segítsen rajtam! Éjjelente nem tudok aludni, még altatóval sem, így nappal mindig álmos vagyok, és gyakran elbóbiskolok munka közben. A főnököm azt mondta, hogy kirúg, ha még egyszer el merek aludni.
- Sebaj, van itt egy új, bivalyerős altató, ebből a vegyen be egyet lefekvés előtt és minden rendben lesz. A férfi hazamegy, és lefekvés előtt két pirulát is bevesz egy helyett, hogy tutira menjen. Reggel frissen ébred és elmegy a munkába. - Főnök úr, soha többé nem fogok elaludni munka közben!
- Ennek örülök, de hol volt a múlt héten?
Egy menedzser, közbejött elfoglaltsága miatt nem tudott elmenni egy hangversenyre. Schubert Befejezetlen szimfóniáját játszották, jegyét az elemzési és fejlesztési osztály vezetőjének - azaz a termelékenységi szakértőnek - adta oda, hogy kárba ne vesszen. Másnap a következő jelentést találta az asztalán :
1. A három oboásnak huzamosabb ideig nem volt semmi dolga. A létszám csökkenthető, feladatuk elosztható a zenekar többi tagja között.
2. Negyven hegedűs mindvégig azonos kottából játszott. Felesleges munkaerő-pazarlás: a létszám drasztikusan csökkentendő. Amennyiben kívánatos a nagyobb hangerő, ez elektromos erősítő alkalmazásával gazdaságosabban is elérhető.
3. Bizonyos félhangok előállítása igen nagy erőfeszítésekbe kerül, és túlzott minőségi követelménynek tekinthető. Javaslom, minden hangot kerekítsenek fel, miáltal alacsonyabb képzettségű vagy betanított munkások alkalmazása is lehetővé válna ezekben a munkakörökben.
4. Semmi, látható értelme nincs annak, hogy a kürtök megismétlik a vonósok által egyszer már előadott részeket. Ha az ilyen fölösleges ismétléseket ki lehetne iktatni, a hangverseny időtartamát mintegy 25 percre lehetne csökkenteni. Ha Schubert figyelembe vette volna ezeket a javaslatokat, be tudta volna fejezni a szimfóniát.
Kádár és Brezsnyev azon vitatkoznak, hogy melyik katona a jobb: az orosz vagy a magyar.
- Szerintem az orosz! - kezdi Brezsnyev - Ugyanis mielőtt cselekedne, gondolkozik.
- A magyar jobb! - állítja Kádár - Az előbb ugyanis cselekszik, majd azután gondolkozik.
Ennek igazolására behívnak egy orosz katonát. Igy szól hozzá Brezsnyev:
- Itt van Kádár János, a magyar kommunista párt vezetője. Kérem, adjon neki egy nagy pofont!
A katona elgondolkozik, majd közli, hogy ő ilyet soha nem tenne.
- Rendben fiam, elmehet! - hangzik a válasz.
Behívnak egy magyar katonát is. Kádár rákezd:
- Itt van Leonyid Brezsnyev, az orosz kommunista párt vezetője! Kérem, adjon neki egy nagy pofont.
A katona odaugrik, és egy iszonyatosat lekever Brezsnyevnek.
- Jól van, elmehet!
A katona az ajtóban azonban megáll és elgondolkozik. Kádár észreveszi:
- Min gondolkozik?
- Hát csak azon, hogy nem kéne-e még egy jót bele is rúgni.