Szóval maguk jöttek lovagolni tanulni a lovasiskolámba?
No, majd teszünk róla. Maguk egy óráért 600 forintot fizetnek. A ló ingyen csinálja (max. szórakozásból), de ahogy magukat elnézem, rosszabbul jár.
Lovat láttak már? Nem? Nem baj... Mutatok én egyet. Az ott, amelyik alul van... helyesbítek, felül... Tehát az a ló!
Mint látják két vége van, amit egy kis zenei hallással könnyű megkülönböztetni egymástól. Ugyanis elöl böfög, hátul pedig... hátul pedig a farka van. De ezt lovaglás közben nem láthatják. Ha mégis, akkor maguknak már régen rossz.
Gondolom, a fejét minden biológiai előképzettség nélkül is felismerik. Ott elöl, a száján bemegy a lóhere... nem, nem homoszexuális... a másik végén pedig kijön a... még jó, hogy nem narancs.
A szeme a fej elülső részén található, ezért előre jobban lát. Amelyik minden irányban egyformán lát, az a vak ló.
Az a két hegyes a tetején nem irányjelző, hanem a fülei. Ez egyrészt arra való, hogy hallja amit mondok neki, másrészt maguknak van mibe kapaszkodni veszély esetén. Egyébként ez egy farmotoros állat. Hátul van két lába, ezekkel fut, elöl is van kettő, ezekkel fékez. Mind a négy láb patában végződik. Így lehet megkülönböztetni az asztaltól. Mint látják mindegyik patájára patkót szereltünk. Ez azért fontos, hogy ha valakit megrúgna, az ne tudjon reklamálni.
Látják rajta a nyerget? Őseink alatta puhították a húst. Mi fölötte szoktuk, mint azt a hátsó felükön tapasztalni fogják.
No most, ha maguk láttak olyan nyerget, ami alól csak a fej meg a lábak látszottak ki, akkor az nem ló, hanem teknősbéka volt. Bírtak követni? Jó. Akkor kérem az elsőt...
Már ne haragudjon, hogy megkérdezem, de magának tényleg így áll a lába? Hogy a kedves nagymamájától örökölte? Lehetetlen! Már rég kihalt volna a családjuk, ha neki is ilyen közel álltak volna egymáshoz a térdei...
Gondolja, hogy közé fér majd a ló?! Talán akkor üljön fel! Nem, ne elölről, mert ott harap. Ugye mondtam... Ne hátulról mert ott meg rúg. Jobbra a kis épületben van az orvos, oda vigyék! Köszönöm. Kár érte, ilyen fiatalon, nősülés előtt...
Ki a következő? Ha adhatok egy tanácsot, oldalról próbálkozzon. Na még egyszer! Most egy kicsit pihenjen amíg én kiröhögöm magam. Segítsen neki! Emelje a lábát! Nem a magáét! Nem a lóét! A társáét! Úgy! Most lendítse föl! Talán ennyire nem kellett volna.
Mi az, maga baloldali? Na végre... Hé, ha maga rugdossa ki a társa fogait, akkor az állatokat miért tartjuk? Most dugja bele a lábát a kengyelbe, ne olyan mélyen, mert feltöri a térdét. Látja azt a szíjat? Az a fék, de itt kantárnak hívják. Ha meghúzza a ló lassít, ha megrántja, a ló megáll. Ha nagyon erősen megrántja, a ló hanyat fog esni, és magának lapjával nagymértékben megnő a légellenállása.
Mi az? Maga már fel is ült? Mit lát? A ló farát? Talán tolatni akar? Forduljon meg! Na végre! Figyeljen! Ha azt mondom: ügetés, a ló ügetni fog. Maga csak kapaszkodjon! Ha azt mondom: vágta, hunyja be a szemét, majd ha a ló visszafelé jön megint felülhet, ha lesz kedve hozzá.
Nem tudna kicsit lazábban ülni? Ahogy így elnézem, a merevgörcs magánál volt ipari tanuló. Aztán még egy-két ilyet pattan a nyeregben, és azt, hogy maga férfi, két t-vel fogják írni. Igen, az a múlt idő jele...
Csukja be a száját! Megállunk. Most kiköpheti, amit a nyelvéből leharapott. Tisztelem a tudományos érdeklődését, de tudtommal a talajmintát nem harapással szokták venni. Hé, hova megy? Különben ahogy látom, maga most egy hétig nem nagyon akar ülősztrájkot kezdeni...
Ön következik, hölgyem. Ne remegjen annyira mert agyrázkódást kap a ló. Üljön nyugodtan! Magának úgy sincs vesztenivalója... Elindulunk... Tisztában vagyok vele, hogy kinőtte már pubertáskori zavarait, de a térdével még most az egyszer szorítson erősen! Mint kislánykorában... Nem megy? Csak nem a szolgáltatóiparban dolgozik?
Látja azt a csoportot a korlát mellett? Azok nem lovagolni jöttek. Szórakozni...
Hát akkor ügessünk! Aha... ezt hívják kényszerleszállásnak. Elég alapos talajlazítást végzett. Csak nem a strucc a kedvenc madara? Hogy mi? Hogy dobál a ló? Majd máskor gyorsabban kimászik a vége alól. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyümölcsöző lesz a kapcsolatunk...
Van még valaki? Mi...? Maga meggondolta magát? Rendben, de a tandíjat nem adjuk vissza! Úgy nézem mára megvolnánk. Aztán, ha kedvük szottyan egy jót lovagolni, csak jöjjenek bátran máskor is!
Vesz a maci egy mikrobuszt, és meghívja a barátait egy utazásra.
Mivel a busz hétszemélyes, a maci magával viszi még a farkast, a rókát, a baglyot, a sünit, a mókust, és a nyuszikát. Szépen becsomagolnak mindent, beszállnak a mikrobuszba, és elindulnak.
Egyszer csak látják, hogy ott áll egy hal az út szélén, és stoppol. A maci megáll neki, és kiszól, hogy nem tudják fölvenni, mert már mind a 7 hely foglalt.
Erre a hal megkéri, hogy hadd szálljon be mégis, legföljebb nem fog tudni leülni. A többiek beleegyeznek. Ahogy mennek tovább, egyszer csak felkiált a nyuszika:
- Odanézzetek! A nyolcadik utas, a hal áll!
Jelek, amik arra utalnak, hogy számítógépes megszállott vagy:
1. Amikor valaki a személyi számodat kéri, automatikusan az IP címedet adod meg.
2. Így ismerkedsz az utcán:
"Szia, mi a weboldalad címe?"
3. Megdöbbensz, amikor meghallod, hogy a spam igazából egy húskonzerv neve.
4. Ha valakinek szólni akarsz, "megpingeled", és traceroute-tal tájékozódsz.
5. Ha kólát veszel egy automatából, azt így kommentálod:
"Letöltöttem egy kólát a szerverről".
6. Ha nyer a kedvenc focicsapatod, így örülsz neki:
"Olyan kettőspont mínusz zárójel vagyok!"
2006. Vi. 1.
Jocó most írt egy e-mailt, hogy este szenzációs meglepetéssel vár otthon. Úgy látszik, nem felejtette el az első randink két éves évfordulóját. Nagyon izgulok, már alig várom, hogy vége legyen a napnak.
Úgy imádom az én mackókámat!
2006. Vi. 3.
A "szenzációs" meglepetés nem sikerült túlságosan fényesen. Jocó örömtől csillogó szemekkel várt otthon, és egy büszke apa meghatott mosolyával mutatta meg az új, nagyképernyős, sztereó, hiper-szuper tévénket. Amikor felvetettem neki, hogy ugyan minek kellett nekünk új tévé, amikor egyrészt a régi is tökéletesen működik, másrészt úgyis csak néha nézzük, akkor valami foci világbajnokságot kezdett emlegetni. Az évfordulóról persze szó sem volt. Illetve addig nem volt szó, amíg én fel nem emlegettem némi nyafogás kíséretében - ekkor sűrű bocsánatkérések közepette elvitt vacsorázni. Végül is elnéztem neki ezt a kis malőrt, és ha nagy tévé kell neki, hát legyen nagy TV.
2006. Vi. 5.
Jocó tegnap este egy csokor tulipánnal állított haza. Cuki pofa. Aztán félénken megkérdezte, hogy gond lenne-e, ha a barátai a "Foci VB" alatt néha átjönnének meccset nézni. Természetesen nem. Ismerhetne már, hogy ilyen apróságból nem csinálok gondot.
2006. Vi. 7.
Jocó képtelen felfogni, hogy a feng-shui alapelvek értelmében a régi tévének semmi keresnivalója a hálószobában. Meg értelme sincs. "Esetleg nézhetsz valami mást, amíg mi a meccset nézzük a haverokkal." - magyarázta.
Szerintem túlaggódja ezt a foci VB dolgot.
2006. Vi. 9.
Tegnap nagybevásárláson voltunk. Jocó a szokásos cuccokon túl bepakolt két rekesz sört, 20 csomag szotyit, és 12 csomag csipszet. "Betárazol a vébére?" - kacsintottam rá. "A nyitomeccsre." - kacsintott vissza. Jót nevettünk. Isteni humora van az én mackómnak.
2006. Vi. 10.
A nyitómeccs izgalmait elkerülendő tegnap Áginál aludtam, bár sejtettem, hogy a felügyelet hiánya rossz hatással lehet a társaságra. Sajnos igazam lett. Mikor ma hazaértem, széthagyott üres sörösüvegek, szetköpködött szotyihéj, szőnyegbe taposott ketchupfoltok fogadtak. "Ez így nem lesz jó!" - adtam hangot rosszallásomnak Jocónak sms-ben. "Valóban nem, de Ottó át tud hozni két kempingszéket, és akkor már el fogunk férni. Kösz a figyelmességet." - jött a válasz.
Kezd gyanús lenni ez a vébé-ügy.
2006. Vi. 12.
A nappaliba merészkedve feltettem azt az ártatlan, de összetett kérdést a társaságnak, hogy 1) miért ülnek a harminc fokos lakásban különféle nemzetiszín sálakban, 2) miért üvöltenek torkuk szakadtából, mikor a TV köztudottan csak egyirányú kommunikációra alkalmas, 3) miért kell megnézni a szünetben és a meccs végén az összefoglalót, amikor abban a néhány perce lezajlott eseményeket vetítik le újra. Erre azt kaptam vissza, hogy 1) miért fontos az, hogy a zokni színe passzoljon a nadrághoz, mikor úgyse látszik, 2) miért fontos megkérdezni, hogy fodrásznál voltam-e, ha úgyis látszik, hogy igen, és 3) én azt se tudom, hogy mi az a lesszabály, úgyhogy hagyjam őket meccset nézni. Higgadtan a tudomásukra hoztam, hogy tőrőlmetszett bunkók egytől egyig, és remélem az anyukájuk bánja, hogy nem verte őket többet kiskorukban, majd egy francia dáma eleganciájával távoztam.
2006. Vi. 16.
A tegnapi "szurkolásnak" aposztrofált obégatás élénk hatása alatt ma délelőtt összeállítottam a veluk-ezentul-nem-baratkozhatsz. xls-t, és át is küldtem Jocónak. Ő csak annyit írt vissza, hogy Ronaldinnyo nem az egyik haverja, hanem a brazil válogatott irányító középpályása. Postafordultával tudattam vele, hogy ennek ellenére sem barátkozhat vele. Nincs kivételezés.
2006. Vi. 17.
Telefonos nyomozásom során kiderült, hogy az Elektromos Művek egy hónapos, a kábeltévé szolgáltató 2 hónapos díjhátralék után szünteti csak be a szolgaltatást, így a szükséges lépések megtételéről (pl. csekkek "elvesztése") letettem.
Egyébként mélységesen felháborít ez a slendrián hozzáállás.
2006. Vi. 20.
Este felhívtam anyut, hogy panaszkodjak neki kicsit, és megkérdezzem, hogy alhatok-e náluk pár napig. Hozzávetőlegesen tíz másodperce beszéltünk, mikor megkért, hogy hívjam vissza 11 után, mert apa, Tóni bácsi, meg Berci a meccset nézik, és egy szót sem ért, annyira üvölt a tévé.
A visszahívást tárgytalannak itéltem.
2006. Vi. 22.
Valamelyik idióta hozott magával egy dobot, azt püfölte egész este, a többiek meg "Me-hi-kó! Me-hi-kó!" kántálással kísérték.
Legalább a magyaroknak szurkolnának ezek a szerencsétlenek!
2006. Vi. 25.
Közöltem Jocóval, hogy ha nem változtat a hozzáállásan, akkor Szex és New York plusz jégkrém kúrába kezdek, és 120 kilósra hízok a vébé alatt. Azt válaszolta, hogy ilyen mérvű hizásnak annyi az esélye, mint annak, hogy Togo továbbjut a G csoportból. Visszavágtam egy "micsoda egy paraszt vagy te!"-vel, de éreztem, hogy ezzel legjobb esetben is csak döntetlenre hoztam az ügyet.
2006. Vi. 26.
Ma reggel összefutottam Rohacsek nénivel, a szomszéd-asszonyunkkal a lépcsőházban. "Nem mintha panaszkodni akarnék, aranyoskám" - kezdte, és tudtam, hogy panaszkodni fog. Ez Rohacsek néni specialitása, hogy általában azzal kezdi, hogy "a világért se szeretnék zavarni" vagy "nem dicsekvésképpen mondom", esetleg "semmiképpen nem szeretnék beleszólni", és aztán jön a "de". Most az volt a szívfájdalma, hogy mióta beindult a "fotbalnézés", meg a "mértéktelen dorbézolás", azóta Pityukának, a papagájának szókincse a "gól" és a "les" szavakon kívül tizenhét vadonatúj káromkodással is bővült, úgyhogy legyünk szívesek beszüntetni a zajongást, mert úgy ránkhívja a rendőrséget, mint a pinty. Bíztattam, hogy hívja csak nyugodtan, hátha beviszik az egész bagázst vébéstül, szotyistul, tévéstül.
Kár, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.
2006. Vi. 28.
Tegnap a távirányító szőrén-szálán eltűnt. A lelkes szurkológárda serény és átfogó kutatóexpedícióba kezdett, de sajnos nem jártak eredménnyel - ami nem is olyan meglepő annak fényében, hogy a keresett műszer a fagyasztóláda alján, öt kiló mirelit spenót alatt lapult. Nagy szerencse, hogy Taki, - aki egyebként az arcfestése alapján a németeknek szurkol - civilben műszerész, és fél óra alatt szerzett egy új távirányítót, ezzel kivívva magának az Este Hőse címet, és az ezzel járó fotelban ülési jogot.
Azt hiszem, ma beszélek pár lakatossal zárcsere ügyben.
2006. Vi. 29.
Tegnap este találkoztunk a hűtőszekrény előtt Jocóval. Én jégkrémért mentem, ő sörért. "Szia" köszöntem rá. "Szia" hüppögte, és láttam, hogy könnyes a szeme. Mindig elgyengít, ha sírni látom. Átöleltem, bátoritólag megsimogattam a hátát. "Téged is ennyire bánt?" - kérdeztem. "Igen" - szipogta. "Nyugi, rendbe lehet még hozni" - biztattam. "Hát, igen, de akkor is, tizenegyest kihagyni a nyolcvanadik percben..." - tört ki belőle a zokogás.
Közöltem vele, hogy egy idióta, és utálom. Ettől egy kicsit jobb lett.
2006. Vii. 1.
Fú, de utálom a focit!
2006. Vii. 3.
Én nyitottam ajtót a mindennapos vendéggé avanzsált pizzafutárnak, és a nappaliig hallható hangerővel közöltem vele, hogy sajnos készpénz nincs nálam, így természetben fizetnék, ha ez lehetséges. Jocó megjelent a nappali ajtajában, de a többiek "Szöglet! Szöglet!" kiáltására azonnal visszafordult, a pizzafutár pedig mondta, hogy köszöni szépen a lehetőséget, de siet, mert szeretne hazaérni a második félidőre, úgyhogy legyek szíves mégis előkeresni ezerötöt valahonnan.
Most már biztos, hogy a foci lesz az emberiség kihalásának közvetlen okozója.
2006. Vii. 5.
Még öt nap. Akár fél lábon is.
2006. Vii. 7.
Három. Ezek idióták. Már félek hazamenni.
2006. Vii. 8.
Kettő. Ezek megvesztek. Áginál alszom.
2006. Vii. 9.
Egy.
2006. Vii. 10.
El se hiszem, hogy vége. Pedig de. Vége! Sanyi a döntő izgalmában ugyan leszakította a karnist a nappaliban, Toncsi pedig - egyelőre tisztázatlan okokból - befejelte a vitrines szekrény üvegét, de ezeket már elnéző mosollyal vettem tudomásul. Jocó újra a régi, kedves, aranyos, minden megy tovább a megszokott mederben. Megbocsátásom jeléül még a lesszabálynak is utánanéztem a neten. Felhívtam Jocót, és elújságoltam neki, hogy most már értem. Nagyon örült.