Legjobb viccek

- Word Perfect Segélyvonal, miben segíthetek?
- Nos, egy kis problémám akadt a Word Perfect-tel.
- Miféle probléma?
- Nos, csak úgy gépelgettem és egyszer csak a szavak elmentek.
- Elmentek?
- Eltűntek.
- Hmm. Mit lát most a képernyőjén?
- Semmit.
- Semmit?
- Üres, és nem fogad el semmit sem, amit gépelek.
- Még mindig a Word Perfect-ben van, vagy kilépett?
- Azt hogy veszem észre?
- Jó, hagyjuk. Tud mozogni a kurzorral a képernyőn?
- Nincs semmiféle kurzor. Mondtam már: nincs semmi a képernyőn!
- A monitora jelzi, ha áram alatt van?
- Nem tudom.
- Nos, akkor nézze meg a monitora hátulját, és keresse meg, ahol az áramot vivő vezeték belemegy. Megvan?
- Igen, azt hiszem.
- Remek! Akkor most kövesse azt a vezetéket, és mondja meg nekem, hogy belemegy-e a konnektorba.
- ... Igen.
- Amikor a monitor hátulját nézte, észrevette, hogy két vezeték is megy bele?
- Nem.
- Pedig igen. Arra kérem, hogy menjen vissza, és keresse meg a másikat is.
- Oké, itt van.
- Nézze meg, legyen szíves, hogy ez rendesen be van-e dugva a számítógépébe.
- Nem érem el.
- Hm, hm. De látni látja?
- Nem, mert nagyon sötét van itt.
- Sötét?
- Igen, az irodai lámpák sötétek, csak kívülről szűrődik be egy kevés fény."
- Hát akkor kapcsolja fel őket.
- Nem tudom, mert áramszünet van.
- Áram... Áramszünet??? Aha, oké, akkor megtaláltuk a problémát. Megvan még Önnek a doboz, a kézikönyvek, meg az összes cucc, amit a számítógép vásárlásakor kapott?
- Igen, itt tartom őket a szekrényben.
- Jó. Akkor szedje elő őket, szerelje szét a rendszerét, pakolja össze, és vigye vissza abba a boltba, ahol vette.
- Tényleg? Ennyire rossz a helyzet?
- Attól tartok, hogy igen.
- Hát, jól van, akkor nincs mit tenni. És mit mondjak nekik?
- Csak annyit, hogy maga túl hülye ahhoz, hogy számítógép tulajdonos lehessen!
Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra.
Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta elsõ tanúját, egy idõs nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tõle:
- Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:
- Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belõled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod õket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprõnek. Igen, persze hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védõügyvédet?
- Hát persze. A védõügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetû, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, õ is csalja a feleségét méghozzá három nõvel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.
A védõügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytõl, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.
Egy katolikus pap, egy protestáns lelkész és egy rabbi vitatkoznak, hogy melyikük a jobb hittérítő.
Mindegyik meséli a csodásnál csodásabb sztorikat, míg végül elhatározzák, hogy egy döntő próbát tesznek: az győz, aki egy medvét meg tud téríteni a saját vallására.
Két nap múlva a katolikus pap felhívja a másik kettőt, hogy jöjjenek el hozzá.
A templomkertben mutat nekik egy medvét, és büszkén meséli:
- Elmentem az erdőbe, és addig mentem amíg rá nem találtam a medvére.
Mikor észrevett morogva elindult felem, de én elkezdtem felolvasni neki a Bibliából, mire nem bántott, csak körülszimatolt.
Ekkor behintettem szentelt vízzel és olyan kezes lett, mint a bárány - haza is hoztam a hívek épülésére!
A másik két pap nagyon elgondolkodik a hallottakon.
Három nap múlva a protestáns lelkész hívja fel a többieket, hogy látogassák meg.
Amikor belepnek az imaházba, földbe gyökerezik a lábuk:
Azt látják, hogy egy hatalmas medve ücsörög a padban és ájtatos képpel hallgatja a zsoltárokat.
A lelkész hozzáfog a történetéhez:
- Én is kerestem egy medvét az erdőben. Mikor meglátott, bömbölve rohant ram.
Én nem mozdultam, hanem tekintetemet az égre függesztve énekelni kezdtem Dávid zsoltárait.
Erre a fenevad leheveredett a lábam elé és úgy hallgatta a szent énekeket, majd hazáig követett és azóta itt el az imaházban!
Csodálkozik a másik kettő, aztán csöndesen elmennek.
Eltelik egy hét, mikor a katolikus és a protestáns papok telefonhívást kapnak a helyi kórházból, hogy látogassák meg a rabbit.
Bemennek és elhűlve látják, hogy szegény tetőtől talpig be van kötözve, keze-lába gipszben és több infúzió csöpög a karjába.
Csöndesen topognak az ágya mellett, mikor a rabbi kinyitja a szemét és azt suttogja:
- Hát igen, a medve... Nos, így utólag magam is rájöttem, hogy nem volt jó ötlet a megtérítését a körülmetéléssel kezdeni.