A kissé debil Pistikének verset tanítanak a nagypapa szülinapjára.
- Figyelj, Pistike:
"Én nagy költő nem vagyok,
Hosszú verset nem tudok,
Versem rövid, mint a nyúlnak a farka,
Éljen soká a nagypapa!"
Eljön a nagy nap, Pistit felállítják a székre:
"Én nаd kőtő nem vadok,
Hosszú verset nem tudok,
Versem rövid, mint a nagypapa farka,
Éljen a nyúl!"
Pistike a mélyhűtőben fagylalt után kutat, amikor anyukája kedvesen rászól:
- Nem ehetsz most fagyit kisfiam, mindjárt vacsorázunk!
- De, anyu, úgy unatkozom...
- Játszom én veled, hogy ne unatkozz. Mondd csak, mit szeretnél játszani?
- Játszunk papás-mamást!
- És azt hogy kell?
- Menj a hálószobába, és feküdj le az ágyra.
Az anya bemegy, lefekszik. Pistike felveszi apja horgász sapkáját, egy cigit vesz a szájába, és dühös arccal megáll a hálószoba ajtajában:
- Kelj fel az ágyból, és azonnal adj a gyereknek egy nagy tál fagylaltot!