Egy srác nagyon szerette volna kicsit közelebbről megismerni a kiszemelt lányt, és ez egy nyári bulizás alkalmával meg is esett. Odament hozzá, beszélgettek és annyira összemelegedtek, hogy az történt amire csak a legjobb esetben számított, a lány felhívta őt magához.
Fel is mentek a lányhoz, tuti kis házikó volt a XII. kerületben, kétszintes családi ház emelet erkély, kilátás, stb. A lány, mivel discoból jöttek, le akarta magáról mosni az estét, elment zuhanyozni. Közben viszont a srácra rájött a nagydolog. Mivel a WC a fürdőszobában volt, ahol a lány zuhanyzott, nem tudta mit tegyen. De aztán, mivel elég sokat ittak a bulin, elszánta magát! Kiment az erkélyre ahol mellesleg tök sötét volt. Talált egy újságpapírt, így jobb híján arra végezte el a nagyon sürgető dolgot. Miután végzett, kidobta az erkélyen és szerencséjére talált egy WC illatosítót amivel gyorsan eltüntette az árulkodó szagokat. Berohant az erkélyről és az ágyon várta a bombázót aki egész eddig fürdött. Miután megfürdött ő is visszajött a szobába és egy reggelig elnyúló fergeteges éjszakát töltöttek egymással, majd elaludtak.
Mikor reggel felébredtek az erkély felé néző ágyon, a következő kép fogadta őket: a szúnyoghálóra fel van dobva egy nagy adag szar, és le van fújva hőálló ezüsttel...
Egy férfi bemegy egy régiségboltba. Sokáig nézegeti a sok szép régiséget, majd a választása egy bronz szobrocskára esik, amely egy patkányt ábrázol.
Az eladó ezekkel a szavakkal adja át neki:
- Uram, ez egy varázserővel bíró szobrocska, biztos nagyon meglepődik, ha elmesélem!
- Ugyan, ne fáradjon. Csak dísznek veszem, nem akarok varázsolni - hárítja el a vevő.
Kimegy az üzletből, és elindul hazafelé. Ahogy megy az utcán, hirtelen észreveszi, hogy egy igazi patkány követi. Befordul egy utcába, és elszörnyedve látja, hogy már egész kis csapat csapódott hozzá. Elkezd futni, és hamarosan odaér a folyópartra, mögötte egy egész patkánysereggel. Hirtelen bevillan az eszébe az eladó, meg a varázserejű szoborra vonatkozó szavai, így bedobja a folyóba a szobrot. A patkányok gondolkodás nélkül utánavetik magukat, és megfulladnak a vízben.
A férfi visszamegy a boltba.
- Uram, a patkányszobor miatt jövök. Kénytelen voltam bedobni a folyóba, mert vonzotta a patkányokat!
- Ne mondja, hogy nem figyelmeztettem! A pénzt szeretné visszakérni?
- Ugyan, dehogy! Csak szeretnék venni egy ügyvédet ábrázoló szobrocskát!
A 80 éves bácsi elmegy a doktorhoz, mert már egy hete ágaskodik a farka, és hát elég ciki neki a dolog.
A doki erre nagyot néz, és mondja:
- Na, Józsi bátyám, mutassa!
A Józsi bácsi megmutatja, és tényleg áll ám, mint a cövek!
Na, erre a doki is csak vakarja a fejét, hisz ő csak ötven éves, de örül ha hetente egyszer feláll neki, a Józsi bácsinak meg már egy hete áll folyamatosan!
Megvizsgálom - szól a doki és felhúzza a bőrt. Látja ám, hogy valami fekete mászkál ott körbe körbe! Fog egy nagyítót azzal nézi:
- Nini, hát ez egy hangya! - kiált fel.
Azzal fog egy csipeszt és a hangyát kiveszi. Abban a pillanatban ahogy kivette, Józsi bácsi nagy gerjedelme egyből elmúlik.
- Jaj, doktor úr, köszönöm - hálálkodik az öreg. - Mivel tartozom?
- Semmivel, Józsi bácsi! - mosolyog a doki. - De a hangya nálam marad!
Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
Minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
Nagyjából ekképpen:
- Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
Mégis tollat ragadott csülköm,
Hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
Így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
Tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
Gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
Elpirultam, elsápadtam,
Vágy reszketett felsálamban,
S úgy éreztem, kéj oson
Keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
Hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap,
Megrázza majd egész pörköltnek valómat.
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
Vad féltés öl a szívemig férkőzve,
És átjárja ó mind a kín
Velős csontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
Hisz Ön büszke tenyészállat,
Csupa gőg, mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
Mert beállok leveshúsnak.
Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet
És megszánja az Önért égő tehenet,
Válaszoljon hamar rája.
Üdvözli Önt a marhája!