A majom fent keccsöl egy fa tetején és füves cigit szív.
Arra megy az apró gyík és rácsodálkozik az igen laza majomra:
- Hát Te, mit nyomatsz majom?
- Füvet szívok, vazzze. Gyere fel tesó, neked is adok!
Felskerázik a kis gyík és közösen elszívnak pár cigit.
Lazulnak mint a rigalánc.
Nincs hozzászokva az aprócska gyík az anyaghoz, egy idő múlva
Nagyon megszomjazik és elzizzen inni a folyóhoz.
Igen ám, de úgy elkábult, hogy belezumekolt a folyóba.
Észrevette a krokodil, hogy a gyíkocska lefejelte a vizet és
Rögvest kisegítette kis barátját a habokból.
Majd amikor felocsúdik az apróság, megfaggatja:
- Mi a retek van veled???
A kis gyík elmagyarázza, hogy elszívott pár "tuti" cigit a majommal,
Kicsit megzizzent tőle, így történhetett a baleset.
A krokodil kíváncsi lesz, rágerjed a témára.
Kikecmereg a vízből és elszambázik meglátogatni a majmot.
Megtalálja a fát, látja a kegyetlen laza majmot, felkiált neki:
- Hé majom!
A majom lenéz, elkerekedik a szeme és elámulva felsüvölt:
- Húúúúúú, vázzzzzze gyííík! Mennyi vizet ittál?!?!?!?
651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben таrт az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.
661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.
662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.
665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.
668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.
671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.
674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.
Menekül a csiga az erdőből. Találkozik a rókával.
- Mi van csiga, belőttél, hogy így tepersz?
- Á, dehogy. Itt az APEH, vagyonvizsgálat lesz.
- Na és?
- Hát nekem is saját házam van, az asszonynak is saját háza van, meg a gyerekeknek is. Sürgősen le kell innen lépnünk.
Elgondolkodik a róka, majd ő is futni kezd. Találkozik a gólyával.
- Mi van róka, hova futsz ilyen gyorsan?
- Nem hallottad? Kiszállt az APEH az erdőbe, vagyonvizsgálatra.
- És akkor mi van?
- Hát nekem is drága bundám van, az asszonynak is, a gyerekeknek is. Ezek minket azonnal lecsuknak.
Több se kell a gólyának. Fogja a családot és elrepülnek Afrikába. A pávián épp ejtőzik (építi a kubai típusú kommunizmust). Látván a gólyák érkezését, nem állja meg, hogy meg ne kérdezze:
- Nem vagytok egy kicsit koraiak az idén, te gólya?
- Sajnos el kellett gyorsan menekülnünk az erdőből, mert megszállta az APEH-kommandó.
- És?
- Hát tudod, én évente fél évet vagyok külföldön, sőt, az egész család fél évet van külföldön. Ezt én soha nem tudnám nekik megmagyarázni, hogy miből telik nekem.
- Tudod gólya, nekem fáintos lenne ott nálatok, Magyarországon.
- ???
- Nem elég, hogy csupasz a seggem, még vörös is.
Az erdőben nagy a rettegés, mert jön a vadász.
Az állatok úgy döntenek, hogy kiválasztanak maguk közül valakit, aki majd feláldozza magát a köz érdekében.
A választás Sanyikára, a buta vaddisznóra esett.
Sanyika tehát elindult, hogy találkozzon a vadásszal.
Ment mendegélt, és azon morfondírozott, hogy ha már meg kell halni, akkor azt jobb hősként tennie.
Így aztán amikor észrevette a vadászt, hirtelen rátámadt.
A vadász ettől úgy megijedt, hogy felkapaszkodott egy fára.
Patthelyzet alakult ki: a vadász nem mert lemászni, Sanyika, a hülye vaddisznó pedig nem tudta, hogy mit is kell ilyenkor csinálni.
A vadász unalmában elkezdte tépkedni a papír zsebkendőjét.
Sanyika, a buta vaddisznó pedig azt hitte, hogy havazik, és megfagyott.