A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika.
Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
- Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
- Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
- Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
- A babysitter a DOLGOZÓOSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.
A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse "telerakta a pelenkáját" és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.
Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:
- A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van.

George Bush meghal és a pokolba kerül. Az ördög már várja.
- Nem tudom, mit tegyek, rajta vagy a listámon, de egyetlen szabad szobám sincs. De mivel neked mindenképpen a pokolban kell maradnod, valamilyen megoldást kell találnom. Van itt néhány különc, akik messze nem annyira rosszak, mint te. Egyet közülük szabadon fogok bocsátani, te pedig elfoglalod a helyét. Eldöntheted, kinek a helyére akarsz kerülni.
- Ez jól hangzik - gondolja Bush, így el is indulnak.
Az ördög kinyitja az első szoba ajtaját. A szobában egy nagy uszodában Reagan fuldoklik. Elmerül, felmerül, elmerül, felmerül...
- Á, nem - mondja Bush - ez nem nekem való, én nagyon rossz úszó vagyok.
Az ördög kinyitja a második ajtót. A szoba tele van sziklákkal és Nixon próbálja a köveket egy fakalapáccsal összetörni.
- Nem, nekem problémám van a vállammal, nagy kín lenne nap mint nap követ törni.
Az ördög kinyitja a harmadik ajtót. A szobában Clinton fekszik a hátán, kezénél és lábánál fogva a padlóhoz kötözve. Clinton fölött Monica Lewinsky guggol és elégíti ki orálisan. Bush tágra nyílt szemmel bámulja őket, majd megszólal:
- Na, ezt el tudnám viselni.
- Rendben van - röhög fel az ördög. - Szabad vagy, Monica!

Egy repülőgép légörvénybe kerül és meghibásodik. A pilóta így szól az utasokhoz:
- Hölgyeim és uraim! A repülőgép le fog zuhanni, ha nem szabadulunk meg valamennyi súlytól. A stewardessek már minden nélkülözhető dolgot kidobtak, de ez még nem elegendő, ezért kérnék önként jelentkezőket, akik feláldoznák magukat a többség megmenekülése érdekében! Néma csend, senki sem jelentkezik.
- Akkor valamilyen tulajdonság szerint kell választanunk. Mivel szeretnénk a rasszizmusnak még a látszatát is elkerülni, abc sorrend szerint fogunk haladni. Kérem, álljanak fel az afroamerikaiak! Nem áll fel senki...
- Akkor kérném a feketebőrűeket!
A néma csendben hallatszik, hogy hátul egy színesbőrű fiú megkérdi az apját:
- Apa! Én úgy tudtam, hogy mi afroamerikaiak vagyunk és a bőrünk is fekete! Miért nem jelentkeztél?
- Kuss fiam! -mondja az apa. Mi niggerek vagyunk! Menjenek a kínaiak előbb!
Erre hátrébbról egy kiáltás:
- Sálgák! Nem kínaiak, sálgák!