Két munkás dolgozik egy építkezésen. Azt kérdezi az egyik a másiktól:
- Te komám, hogy van az, hogy mi itt dolgozunk mint a barom, a nagy pénzt mégis a főnök veszi fel?
- Nem tudom, kérdezd meg tőle!
Emberünk odamegy a főnökhöz és megkérdezi:
- Főnök, hogy van az, hogy mi végezzük el a munkát, a nagy pénzt meg maga veszi fel?
- Hát barátom, az intelligencia miatt.
- Mi az az intelligencia?
- Megmutatom. Nézd, ide teszem a kezem a fára, te meg üsd meg ahogy csak bírod.
Így is lesz, de a kellő pillanatban a főnök elrántja a kezét, így a munkás a fatörzset találja telibe. Emberünk visszamegy a társához.
- Na, megkérdezted?
- Igen, meg is mutatom neked. Nézd, ide teszem az arcom elé a kezem, te pedig üsd meg jó erősen.
A harmadikos iskoláscsoportot a tanárnőjük elviszi az állatkertbe.
Csoport lévén kapnak egy vezetőt is, aki mindent részletesen elmagyaráz.
Éppen a fecskéknél tartanak, amikor a tanárnő közbekérdez:
- Elnézést kérek, meg tudná mondani, hogyan lehet az európai és az afrikai fecskét megkülönböztetni egymástól?
- Persze, hölgyem. Az afrikai fecskének nagyobb a pöcse.
A tanárnő felháborodik, és megy az igazgatóhoz.
Az igazgató, miután meghallja a szituációt, elnézést kér:
- Hölgyem, ne haragudjon, a kollégánknak biztosan csak kicsúszott ez a marhaság a száján.
Szerintem farkat akart mondani, ugyanis az afrikai fecskének nagyobb a farka.
A pöcsük teljesen egyforma méretű.
Az eltűnt repülőgép után kutató expedíció a hegyek között végre megtalálja a lezuhant gépet. Ahogy elkezdik felkutatni a környéket, hamarosan egy túlélőre bukkannak, aki a hóba ásott kis lyukban kuporog, egy csontot szopogatva. Amikor észreveszi a mentőket, örömmel ugrik fel, és szalad feléjük. Az expedíció vezetője megdöbbenve látja, hogy az ember által szopogatott csont egy emberi lábszárcsont. A túlélő észreveszi a döbbenetet, és elkezd mentegetőzni:
- Nézzék, mindenki meghalt a zuhanáskor, nekem meg nem volt mit ennem. Nem ítélhetnek ezért el, az életösztön nagyon erős!
- De uram, a repülőgép még csak 4 órája zuhant le!
Egy forró nyári napon két munkás az út szélén egy mély gödröt ás. Az egyik elégedetlenkedni kezd:
- Te, haver, szerinted miért van az, hogy míg mi itt a tűző napon hajtjuk magunkat, addig a főnök ott az árnyékban üldögélhet?
- Fogalmam sincs. – feleli a másik. – Megyek, megkérdezem tőle.
Odamegy és megkérdezi a főnöktől:
- Mondja, főnök, miért van az, hogy míg mi a hőségben dolgozunk, addig maga meg a hűvösben ülhet?
- Tudod, az az intelligencia miatt van.
- Az meg mi?
- Figyelj, elmagyarázom. Itt van ez a fa, ideteszem a kezem a törzsére. Próbálj ököllel ráütni a kezemre, amilyen erősen csak tudsz!
A munkás lendíti az öklét, a főnök elkapja a kezét, és a melós teljes erővel beleöklöz a fába.
- Na, látod? Ez az intelligencia.
A férfi visszaballag a gödörhöz. Kérdezi a társa:
- Na, mit mondott a főnök?
- Azt, hogy azért ásunk mi itt, mert minden az intelligencián múlik.
- Hát az meg mi?
- Figyelj, megmutatom. – Azzal arca elé tartja az egyik kezét. – Ideteszem a kezem, te meg próbálj jó erősen rácsapni az ásóddal!