Miután megalkotta Isten Ádámot és Évát, azt mondta nekik:
- Még két adományom maradt. Az egyik, az állva pisilés művészete és...
- Én!!! Én!!! Én!!!! Én akarom Istenem, kérlek, kérlek, kérlek!!!!! - szakította félbe
Azonnal Ádám - ez annyira leegyszerűsítené az életemet....
Éva beleegyezett, neki nem volt fontos ez. Isten Ádámnak adta az első ajándékot. Ádám kiáltozott örömében, szaladgált az édenkertben, minden fa mellett megállt pisilni,
Kiszalad a tengerpartra, pisilve rajzolt a homokba... Isten és Éva nézték egy darabig a
Boldog férfit, aztán Éva a Teremtő felé fordult és megkérdezte :
- Melyik a másik ajándék?
- Az agy, Éva, az agy...
Meghal a Pápa, és felkerül a mennybe. Szent Péter üdvözli őt és kérdezi a nevét.
- Én vagyok a pápa - válaszolja.
- Pápa, pápa... mormogja Péter, és utánanéz a Nagy Könyvben. - Sajnálom, de ilyen néven senkit nem találok!
- De hát én vagyok Isten helyettese a Földön! - mondja a pápa.
- Istennek van helyettese a Földön? kérdezi Péter csodálkozva. Furcsa, ezt nekem sosem mondta...
A pápa rákvörös fejjel folytatja:
- Én vagyok a katolikus egyház feje!
- Katolikus egyház... sosem hallottam róla. De várj egy kicsit, megkérdezem a főnököt.
Hátramegy és kérdezi Istent:
- Te főnök, itt van egy hapsi, aki azt állítja, hogy a Te helyettesed a Földön. Pápa a neve. Mond ez neked valamit?
- Nem, sosem hallottam, nem ismerem. De tudod mit, kérdezd meg Jézust, ő járt a Földön, hátha ő tud valamit!
Hívatják Jézust és elmesélik neki a szituációt. Ő sem tud semmiről, de hátramegy az irodájába és utánanéz az papírjai között.
Tíz perc múlva jön vissza, folynak a könnyei a röhögéstől.
- Ezt nem hiszem el - mondja elcsukló hangon a hasát fogva. Emlékeztek még arra a kis horgász-halász egyesületre, amit 2000 éve alapítottam poénból? Még mindig létezik...
Egy ember elhatározta, hogy könyvet ír az amerikai templomokról.
Elindult tehát és elsőnek egy kaliforniai templomot látogatott meg. Miközben végigjárta a pompás épületet, meglátott egy arany telefont a falon a következő felirattal:
"Egy perc 10 ezer dollár".
Utánakérdezett, és kiderült, hogy ez az arany telefon közvetlen vonal, összeköttetésben van a Mennyországgal és így közvetlenül lehet beszélni a Jóistennel.
Ezután egy New York állambeli templomot látogatott meg. Ugyanazt tapasztalta, ugyanolyan típusú telefont pontosan ugyanazzal a felirattal. Meggyőződhetett arról, hogy ez valóban egy közvetlen vonal a Mennyországgal, és ezen keresztül közvetlenül lehet a Jóistennel beszélni telefonon.
Folytatva látogatását a többi államokban is mindenütt ugyanezt tapasztalta, végül egy Texas állambeli templomot látogatott meg, ahol ugyanúgy felfedezte a falon az arany telefont, de eltérő felirattal. Ez esetben ezt olvashatta:
"Beszélgetés: 35 cent".
Felkereste a plébánost és megkérdezte tőle:
- Atyám, bejárva az országot minden templomban találtam egy ilyen arany telefont, közvetlen vonallal a Menyországba és percenként 10 ezer dollárért lehet a Jóistennel beszélni. Az Ön telefonja itt viszont azt mutatja, hogy egy ilyen beszélgetés csak 35 cent. Hogy lehet ez?
A plébános elmosolyodva válaszolta:
- Fiam, ezt igazán egyszerű megmagyarázni. Hiszen láthatod, hogy Texasban vagy, és nyilvánvaló, hogy egy helyi beszélgetés csak 35 cent...
A kisgyereket viszi az apja megkeresztelni.
Mennek az utcán, és elkezd esni az eső. Az apuka azt mondja:
- Mi a picsa, vizes lett a fejem! Megjegyzi ezt a kisgyerek.
Mennek tovább, és egy vak hadonászik a botjával.
Az apuka azt mondja:
- Ha arrébb nem húzom a fejemet, még kibassza a szememet.
Megjegyzi ezt is a kisgyerek. Mennek tovább, mikor a férfi meglát egy utcán fekvő büdös hajléktalant, és azt kiáltja:
- Remélem megdöglött ez a semmirekellő. Ezt is megjegyzi a kisgyerek.
Beérnek a templomba, és a pap ráönti a gyerekre a szenteltvizet, erre a gyerek azt mondja:
- Mi a picsa, vizes lett a fejem! A pap ezt még eltűri.
Utána keresztet vet a gyerek feje felett a kezével, hogy megkeresztelje, erre a gyerek ezt mondja:
- Ha arrébb nem húzom a fejemet, még kibassza a szememet.
Na ezt már nem bírja a pap idegekkel, és elárul. Erre a gyerek:
- Remélem megdöglött ez a semmirekellő.
Figyelem! Az alábbi vicc a nyugalom megzavarására alkalmas, elolvasása csak erős idegzetűeknek ajánlott.
Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után elindult világot látni. Hosszú éveken át vándorolt, mígnem elérkezett egy Isten háta mögötti kis faluba. Itt az általa hirdetett vallásban hittek, de templomuk nem volt; a legközelebbi, majd 25 km-re levő kisvárosba jártak templomba. A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását kérve, a falu férfijainak segítségével saját templomot építtetett. Ettől kezdve minden vasárnap ő celebrálta a misét, adta össze a házasodókat és mondott imát a temetéseken. Sok év telt el így. Egy közönséges mise végeztével, egy kora tavaszi, hűvös vasárnap délelőttön, ahogy kiterelgette a gyülekezetet a templomból és zárta volna be a kaput, a templomkertbe lépett egy ismeretlen férfi. Szakadt ruhájában, koszosan odaállt a pap elé, és azt mondta:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! A pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot. Hátrament a paplakba, elővett egy citromot, félbe vágta, majd kivitte a férfinak és odaadta neki, aki hálásan tekintett vissza rá. Azonban a pap oldalát furdalta a kíváncsiság. Azt kérdezte:
- Fiam, miért kell neked ez a fél citrom? A férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielőtt a pap egy szót szólhatott volna, kirobbant a templomkert kapuján, és elszelelt. Egy héttel később, megint csak kifele jövet a templomból a pap megint szembe találta magát a templomkertben a fickóval. Az így szólt:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! A pap meglepődött, mind a férfi újabb felbukkanásán, mind az újabb, furcsa kérésen. Persze azért jó volt, hátra ment a paplakba, és hozta a fél citromot. A férfi kezébe nyomta, de rögtön rá is kérdezett:
- Itt van fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a fél citrom? A férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a pap sem volt rest, utána eredt. Csakhogy nem volt igazán jó kondícióban, még sosem futott ennyit és ilyen gyorsan, hát a falu végében kifulladt, és csaknem elájult. Arra gondolt, hogy hátha a jövő héten is eljön a különös alak, és akkor érdemes lenne tudnia tartani vele a lépést. Így hát a következő hetet szorgalmasan futóleckékkel töltötte. Megérte, mert, ahogy gondolta, a következő vasárnap ismét belépett a templomkertbe a furcsa idegen. A pap meg sem várta a kérését, jó volt, és hozta a lakából a fél citromot. A férfi e szavakkal fogadta:
- Köszönöm, pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot.
- Szóra sem érdemes, fiam, felelte a pap, de kérlek, áruld el, miért kell neked .... A férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a nyomában volt. Sokáig futottak, a pap már kezdett nagyon kifáradni, mire egy széles, sebes folyóhoz értek. Az idegen gondolkodás nélkül a folyóba vetette magát, és átúszta, majd eltűnt futva a túlparton. A pap nem tudta követni, mert nem tudott úszni. Bosszankodva tért haza. A következő hetet azzal töltötte, hogy naponta a 25 km-re levő kisváros uszodájába járt gyakorolni, sőt, ha már ott volt, Arena márkájú úszónadrágot, és Nike futócipőt is vett magának. Izgatottan várta a vasárnapot; most már biztos volt benne, hogy a fura szerzet újra ellátogat hozzá. Vasárnap, ahogy bezárta a templomot, megnyikordult a kertkapu, és belépett a férfi:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! A pap jó volt, hátrament, (felhúzta az úszónadrágot és a futócipőt is), fogta a fél citromot, és kivitte az idegennek:
- Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked? A fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána. Elérték a folyót, a férfi átúszta, a pap utána. A túlparton futott tovább, a pap követte. Egészen egy mély szakadék szélén álló, magas fáig futottak. A fickó macskaügyességgel felmászott, ám a pap nem tudott fára mászni, a földön maradt. Szitkokat szórt mindenre, ahogy baktatott hazafele. A következő héten a falubeliek furcsállva nézték, ahogy a pap minden nap a templom kertjében a fákra mászik, ide-oda ugrál, és egészében véve igen furcsán viselkedik. De a papot nem érdekelte, megszállottan gyakorolt, készült a találkozásra. Vasárnap már a mise előtt felvette reverendája alá az Arena úszónadrágot és a Nike futócipőt. Sőt, jó volt, és még a fél citromot is előre a zsebébe тетте. Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a misét, és amint lehetett, megszabadult a gyülekezettől, és bemelegítésbe kezdett. Pontban, amikor a misének rendesen végződnie kellett volna, a kertkapun belépett az idegen férfi.
- Pap, kérlek, légy jó, és ... A pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben visszakérdezett:
- Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére? A férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a folyóig, átúszták, futottak tovább a fáig, felmásztak rá. Itt a pap csaknem elkapta a figura grabancát, amikor az elkapott egy indát, és átlendült a szakadék túlsó oldalára. A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor megpillantott egy másik indát. Nosza, megragadta, és átlendült ő is a szakadékon. Ott azonban nem várt akadályba ütközött: egy repülőgép-temető volt ott, ahol az egyik roncsban elzárta magát a férfi. A pap dühöngve járta többször is körbe a roncsot, de a szilárdan lezárt oldalajtón kívül nem talált bejáratot; azt kellett valahogyan kinyitnia. Csaknem őrjöngve tért haza. A következő hét minden napját a falu lakatosánál töltötte, ellesve a zárak kinyitásának minden lehetséges módját. Vasárnap futócipőben, úszónadrágban, hátán vízhatlan hátizsákba rejtett feszítővassal, lángvágóval, tolvajkulccsal és fúrógéppel tartotta a misét, majd kiállt a templom elé, várva az idegent. Amaz csakhamar meg is érkezett.
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
- Itt van, fiam, nyújtotta a pap, mert jó volt, de közben cselesen megragadta a férfi csuklóját, magához húzta, és megszállottan villogó szemmel kérdezte: de mire kell ez neked? A fickón páni félelem lett úrrá, kitépte magát a pap kezéből, és elrohant, de a pap nagyon szorosan ott volt a nyomában. Száguldottak a folyóig, gyorsan áttempóztak rajta, futottak tovább a fáig, nyakukat törve másztak fel rá, egymás után átlendültek a szakadékon, a férfinak alig sikerült bezárnia a roncs ajtaját a pap előtt. Ő azonban nem állt meg, lekapta hátizsákját, elővarázsolta a szerszámokat, és ügyködni kezdett a zárral. Egy óra nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva feltárult. Odabent az idegen rémülten vacogott, nagyon félt a pap ádáz és diadalittas tekintete láttán. A pap lassan odalépdelt a fickó elé, leguggolt, és nagyon halkan, barátságos mosolyra váltva, szelíden megkérdezte:
- Fiam. Hetek óta kérsz tőlem fél citromot minden vasárnap. Nagyon szívesen adok, akár a jövőben is még többet, csak azt az egyet kérem tőled, hogy áruld el nekem: mire kell neked?
- Rendben van, pap ... érkezett a remegő hangú felelet. Elmondom neked, de kérlek, légy jó, és ne mond el senkinek! A pap jó volt, és nem mondta el senkinek.