Meghal a Dalai láma, és felkerül a Mennyországba. Isten személyesen megy érte a kapuhoz, beinvitálja. Miközben ülnek a felhőkön, Isten megkérdezi tőle:
- Nem vagy éhes, barátom?
- De igen, Uram, szívesen harapnék valamit.
Isten kinyit egy konzervet, odaadja a Dalai lámának. Az, miközben eszegeti a konzervet lenéz a Pokol irányába, és azt látja, hogy a Pokolba került elkárhozott lelkek sült húst, kaviárt, lazacot esznek.
Másnap Isten ismét megkérdezi, nem éhes-e? A Dalai láma ismét igenlően válaszol, erre megint kap egy konzervet. A Pokolban ezúttal languszta, steak és pezsgő a menü.
Amikor harmadnap ugyanez játszódik le, a Dalai láma nem bírja tovább, és megkérdi:
- Uram, hogy van az, hogy én, aki mindig alázatosan éltem, soha nem vétkeztem, mindig csak konzervet kapok, míg a Pokolba kerültek fejedelmi lakomákat kapnak?
Erre Isten fejcsóválva:
- Tudod, itt fent kettőnkért nem érdemes szakácsot tartani...
Meghal a Pápa, és felkerül a mennybe. Szent Péter üdvözli őt és kérdezi a nevét.
- Én vagyok a pápa - válaszolja.
- Pápa, pápa... mormogja Péter, és utánanéz a Nagy Könyvben. - Sajnálom, de ilyen néven senkit nem találok!
- De hát én vagyok Isten helyettese a Földön! - mondja a pápa.
- Istennek van helyettese a Földön? kérdezi Péter csodálkozva. Furcsa, ezt nekem sosem mondta...
A pápa rákvörös fejjel folytatja:
- Én vagyok a katolikus egyház feje!
- Katolikus egyház... sosem hallottam róla. De várj egy kicsit, megkérdezem a főnököt.
Hátramegy és kérdezi Istent:
- Te főnök, itt van egy hapsi, aki azt állítja, hogy a Te helyettesed a Földön. Pápa a neve. Mond ez neked valamit?
- Nem, sosem hallottam, nem ismerem. De tudod mit, kérdezd meg Jézust, ő járt a Földön, hátha ő tud valamit!
Hívatják Jézust és elmesélik neki a szituációt. Ő sem tud semmiről, de hátramegy az irodájába és utánanéz az papírjai között.
Tíz perc múlva jön vissza, folynak a könnyei a röhögéstől.
- Ezt nem hiszem el - mondja elcsukló hangon a hasát fogva. Emlékeztek még arra a kis horgász-halász egyesületre, amit 2000 éve alapítottam poénból? Még mindig létezik...
A plébános egy szombat reggelen a templomhoz közeli parkban sétált, amikor eléugrott egy béka, s megszólította:
- Jó napot, plébános úr!
A plébános elcsodálkozott a beszélő béka láttán.
- Te tudsz beszélni? - kérdezte tőle.
- Igen, mert hát nem voltam ám én mindig béka! Én egy 11 éves, kórista kisfiú voltam, pont olyan, mint a többi gyerek, ám egy gonosz boszorkány békává varázsolt. Olyan boldog lennék, ha újra visszaváltozhatnék kórista kisfiúvá!
- Meg lehet törni valahogyan a varázst?
- Persze, plébános úr! Könyörgöm, segítsen rajtam!
- Mit kell tennem?
- Semmi egyebet, csak haza kell vinnie, éjszakára dugjon maga mellé az ágyába. Reggelre, mire felébred, visszaváltozom kórista kisfiúvá.
A plébános úgy is tett. Hazavitte a békát, s éjszakára bedugta maga mellé az ágyába. Reggel, mikor kinyitotta a szemét, ott feküdt mellette egy 11 éves kisfiú.
Tisztelt bíró úr, esküdtszék, a védelem befejezte a mondanivalóját!
