Egy vállalat vezetője egy nap új alkalmazottat vesz fel.
- Mi a neve? - kérdezi a jelentkezőtől.
- István - válaszol a férfi. A főnök arca elborul:
- Nézze, nem tudom, eddig milyen helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén.
Ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalevőleg a tekintély rombolását eredményezi. Alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom - Kovács, Kiss, Varga - csak a vezetéknév, érti, ugye? Magának én Nagy igazgató úr vagyok.
Semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz.
Akkor kezdjük még egyszer. Mi a teljes neve?
A jelentkező sóhajt, majd kiböki:
- Drágám. A nevem Drágám István.
- Rendben István, akkor beszéljünk az anyagiakról!
A főnök behívja négy alkalmazottját az irodájába:
− Sajnálom, de létszámleépítés van, valakit el kell küldenem.
Megszólal a cigány:
− Én kisebbségi vagyok, engem nem küldhet el, mert panaszt teszek!
Mire a másik:
− Én pedig nő vagyok, ha elküld, panaszt teszek szexuális zaklatás miatt!
A harmadik:
− Én nyugdíj előtt állok. Nem küldhet el, mert védett korban vagyok!
Mindenki a 4., fiatal, fehér férfira néz. Ő kicsit gondolkodik, majd így szól:
Na, akkor én meg meleg vagyok!
A munkások felfigyelnek rá, hogy a főnök gyakran elmegy a munkaidő vége előtt, és már nem jön vissza. Elhatározzák, hogy ők sem maradnak a munkaidő végéig, így előbb hazamennek. Egyikük megy haza, és látja, hogy a főnök kocsija parkol a házuk előtt. Belép a lakásba, és egyértelmű zajok hallatszanak a hálószoba felől, alig tud észrevétlenül visszavonulni.
Pár nap múlva ismét elmegy a főnök, a munkások szedelőzködnek, de emberünk láthatóan maradni akar dolgozni.
- Mi az, te nem mész haza? - kérdik a többiek.
- Nem, én a múltkor is majdnem lebuktam.