Nyugdíj viccek, Felnőtt viccek
Testhez simuló hosszú szoknyában a buszra készül felszállni egy szőke bombázó. Mivel a szoknya nem engedi, hátranyúl, hogy a zipzárt megigazítsa.
Újabb próbálkozás, de a szoknya nem enged, hátranyúlás, zipzár igazítás. Megint egy lépés felfelé, de a szoknya csak nem enged.
A nő újra hátranyúl, zipzár igazít, de erre a mögötte levő férfi megfogja a nő formás fenekét és feltolja a buszra, mire a nő:
- Mit képzel maga, miért fogdos?
Erre a férfi:
- Asszonyom, mivel a sliccemet már teljesen lehúzta, azt hittem ennyit már megengedhetek magamnak.
- Jó napot kívánok. Okirat ügyintézés miatt jöttem.
- Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kérnék személyi igazolványt, jogosítványt, születési anyakönyvi kivonatot, útlevelet, egy 25 és egy 15.000 forintos illetékbélyeget, 3 óránál nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és szopornyica elleni oltási bizonyítványt, valamint a különleges okiratkérő űrlapot kitöltve két példányban. Ez utóbbit úgy szerezheti be, hogy elrepül Kuala Lumpurba, aztán a Svongana utca hét szám alatt...
- Tessék.
- Tessék? Mi az, hogy tessék?
- Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul is és magyarul is.
- És kínaiul?
- Természetesen.
- Nem felejtette el kézitechnikával rákopírozni az ujjlenyomatát?
- Dehogyis. Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön bejelöltem, hogy ne legyen gond megkülönböztetni.
- Szükség volna továbbá 6x9-es és 9x6-os fényképekre, melyek nyomon követik az Ön egyedfejlődését csecsemőkorától napjainkig legalább félévenként.
- Milyet parancsol? Színeset? Fekete-fehéret?
- Vegyeset. És, persze, három dimenziósat.
- Parancsoljon!
- Most megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsemő volt, még nem is létezett háromdimenziós fotótechnika. Ez egy annyira új eljárás, hogy még most sincs.
- De én számítottam rá, hogy kérni fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a módszert két szoptatás közt az újszülött osztályon egy lázlap hátára. Úgyhogy ezek a világ egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon.
- Ez nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír, ami nincs magánál?
- Hát... Az eredeti családi bárói oklevelünket elvitték a tatárok még 1242 végén. Rögtön be is adtuk a pótlási kérelmet, de még nem értesítettek. Nagy baj?
- Jaj, nagyon sajnálom. Hát pont ez a papír nélkülözhetetlen lenne.
- Csak vicceltem. Itt van.
- A francba. A francba! Hogy lehet, hogy bármit kérek, mindent előad? Egy mobil irattárral közlekedik netán?
- Negyvenkét éve készülök erre a pillanatra. Bejövök... Leülök... És nem lehet zavarba hozni, akármit kér. Győztem. Kérem azt az olvasójegy igénylő űrlapot.
- Dehát... izé... elfogyott...
- Na ne vicceljen. Ott van az a méteres stóc a bal kisujjától három centire, a tetején egy lap, sorszáma No. 00001. Mondja, miért nem akarja ideadni?
- Tudja, fogadtam a kollégámmal egy fagyiba, hogy nyugdíjig senkinek ki nem adok egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is az illető. Még három nap van hátra. Van magának szíve?
- Hogyne. Még papírom is van róla. Adjam?
Az isten háta mögötti idegen légiós támaszpontra egy új fickó kerül, akit büntetésből raktak oda. Érdeklődik, hogy itt milyen módon elégítheti ki szexuális vágyait.
- Ha nagyon kiéhezünk ott a teve,... mondaná a táborvezető, de a barátunk meg sem hallgatja, hanem leinti.
Egyszer, több hónap után már nem bírja tovább, hát hátramegy a teveistállóba és nekiáll az egyik tevének hátulról.
Éppen nagyban keféli, mikor megjelenik a parancsnok és ezt mondja:
- A múltkor csak azt akartam mondani, hogy ha nagyon kiéhezünk, ott a teve, felpattanunk rá és tíz percnyi járásra van egy oázis elsőosztályú kuplerájjal.
Az orvoshoz beállít egy nő, mondván, a férje nem a régi, és már nem is kívánja őt.
Az orvos ad egy doboz pirulát, és azt mondja:
- Ebből étkezés előtt egy szemet adjon a férjének, és minden újra rendben lesz.
A nő visszajön másnap, és szomorúan meséli:
- Vacsora előtt beadtam ötöt úgy, hogy a levesébe kevertem.
- Működött? - kérdi az orvos.
- Hát a levesnél nagyon nézegetett, a főételnél fogdosott, az édesség után meg feldobott az asztalra és keményen megdugott, úgy mint régen.
- Hát ez nagyszerű - mondja az orvos -, akkor mégis miért olyan szomorú?
- Ez volt a kedvenc éttermünk!
Egy férfi egy egzotikus szigetre költözik és ott elvesz feleségül egy gyönyörű nőt. Azonban ahogyan az idő telik, kiderül, hogy a férfinek nem lehet gyereke.
Meghívja hát a férfi a legjobb barátját látogatóba, és ezt mondja neki:
- Figyelj, ezen a szigeten van egy fontos szokás: amikor vendégül látunk valakit, akkor a feleségünkkel lefekhet. Nagyon szép feleségem van, és már vár téged a hálószobában.
A barát meglepődik, de mikor belép egy valóban csodálatos nőt lát, így tetszik neki az ötlet.
Odakint a férj dörzsöli a tenyerét boldogságában, milyen ügyesen elintézte a gyereket maguknak.
Kis idő elteltével kijön a barát, de a férfi tovább biztatja:
- Ha akarod, újra visszamehetsz hozzá!
A barát legalább kétszer még visszamegy, a férj pedig rendkívül boldogan várakozik odakint, hiszen most már biztosan lesz neki egy kisbabája. Végül vagy 4 menet után újra kijön a barát:
- A feleséged nagyon bájos, egyszerűen tökéletes az ágyban!
- De ha akarsz, akkor még mindig visszamehetsz hozzá.
- Az jó lenne, de sajnos most fogyott el az utolsó óvszerem is.
A múltkor csengettek, kinyitom az ajtót, és ott áll egy magas, jóképű pasas, és azt kérdi, itthon van-e a férjem.
Mondom, nincs, erre felkap, bevisz a szobába, lerak a franciaágyra, és jól megkettyint.
Utána egy héten át minden egyes nap ugyanez történt...
Na, most már megöl a kíváncsiság, hogy vajon mit akarhat ez a pasas a férjemtől?
Egy nő elmegy a farkaskutyájával az állatorvoshoz, mert a kutya éjjelente irgalmatlanul horkol.
Mondja az orvos:
- Kedves asszonyom, kössön a kutya farkára néhány babérlevelet, s nem horkol többet a kutya.
A nő bár nem hiszi, mégis kipróbálja a tanácsolt módszert, s íme, a kutya az éjszakát horkolás nélkül átaludta.
Elmeséli a barátnőjének, aki magában ezt gondolta: ha a kutyánál ez bevált, kipróbálja a férjénél. Így is tett a következő éjjel, ahogy a férje elaludt. Reggel a férj bemegy a fürdőszobába, bepillant a tükörbe és megijed. Azonnal felhívja a barátját:
- Te Karcsi, tegnap este kuglizni voltunk és kicsit beb*sztunk, ugye?
- Igen.
- Utána meg elmentünk a kupiba, igaz?
- Igaz.
- Mondd, emlékszel te ott valamiféle díjkiosztásra?