Az angol lord hitetlenkedve olvassa, hogy az albán hegyipásztorok néha kecskéikkel pótolják asszonyaikat. Fogja magát, elutazik Albániába, ahol személyesen is meggyőződik a dologról.
- De hát hogy bírják ezt megcsinálni, ez mégis csak egy állat!?
- Higgye el, maga sem bírná ki fenn a hegyekben hat hónapig asszony nélkül. Fogadjunk, hogy egy hónap sem kell, és maga sem fogja bírni.
Fogadnak is, és az angol ott marad a pásztorokkal a hegyekben. A harmadik héten már sehogy se bírja a lord, nekiveselkedik az egyik kecskének. Mikor ezt meglátják a hegyipásztorok, éktelen röhögésbe kezdenek.
- Miért nevetnek? Maguk is ezt csinálják, nem?
- Igen, igen, de nem a legrondábbal.
Egy baráti társaságban elterjedt, hogy a villanykörte úgy van kialakítva, hogy a szádba még csak-csak beveszed, de már nem tudod kihúzni.
Kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után fellángolt a felfedezni vágyás szelleme, és csakhamar rá kellett jönniük, hogy tényleg nem lehet kihúzni a villanykörtét.
Ez először még viccesnek hatott, de miután 20 perces próbálkozás után se sikerült kihúzni a srác szájából a körtét, fogtak gyorsan egy taxit és beszáguldottak vele a legközelebbi klinikára.
Út közben a taxis is csak röhögött rajtuk, és nem bírta elképzelni, hogy nem sikerül kiszedni a villanykörtét.
Egy óra múlva a taxist hozták be társai a klinikára, egy villanykörtével a szájában.