Az egyik utas megkérdi a kalauzt a vonaton:
- Elnézést, meg tudná nekem mondani, mikor érünk a Victoria állomásra?
- Egy óra múlva, de sajnos a vonat nem áll meg ott! - mondja a kalauz.
- Úristen! Pedig nekem nagyon fontos ügyem van Victoriában, muszáj ott leszállnom!
A kalauz gondolkodik, majd előáll egy javaslattal:
- Nézze uram! Sajnos nem állíthatom meg a vonatot bárhol, de tudok szólni a vezetőnek, hogy lassítson le. Ketten kilógatjuk, ekkor maga elkezd szaladni a levegőben. Amikor már elég gyorsan fut, akkor letesszük, így nem fogja magát megütni, mert a sebessége akkora lesz, mint a vonaté.
Így is tesznek. Amikor a vonat Victoria állomáshoz ér, lelassítanak, kitartják az utast, aki elkezd futni a levegőben. Ekkor lerakják, emberünk cipői füstölnek, de nem esik el. Elkezdi a lassítást, ám az utolsó kocsiból kinyúl egy vaskos kéz és felrántja, a következő szavak kíséretében:
- Ember, marha nagy szerencséje van, hogy itt vagyok! Nem tudta, hogy a vonat nem áll meg Victoriában?
Amerikában kirándul a trabantos, de elromlik az autója.
Beviszi egy szervizbe.
A szerelő megnézi, és azt mondja, jöjjön vissza másnap, addigra készen lesz.
Úgy is történik. A trabantos beül, hogy kipróbálja.
Ahogy elfordítja az indítókulcsot, a trabi visító füstölgő kerekekkel, száznyolcvannal elhúz vagy két kilométert, leblokkol, majd ugyanilyen módon hátrafelé is végrehajtja a produkciót.
... A sofőr elképedve száll ki, és odafordul a szerelőhöz:
- Hu! Ez szuper lett, csak azt nem értem, miért megy egyszer előre, aztán meg ugyanannyit hátra?
A szerelő felnyitja a motorháztetőt, majd fejet vakarva megszólal:
- Elnézést uram, de csak egy Buick ablaktörlőmotort tudtam beletenni.