Két székely eldönti, felmegy Pestre tojást árulni. Minden jól indult, de a tojások útközben összetörtek. Eldöntik, ha már a nagy utat megtették pénz nélkül nem térnek haza, így hosszabb fontolgatás után úgy döntenek, hogy eladják bolhairtóként. Kiállnak a Lánchíd végéhez...
Akkoriban nagy bolhajárás lehetett Pesten, mert estére olyan sor kerekedett, hogy a végét sem lehetett látni.
Egyszer egy vásárló megszólítja őket:
- Bátyám már háromszor sorban álltam, vettem magamnak, a feleségemnek, anyósomnak, de mindig elfelejtettem megkérdezni, hogyan is kell azt használni.
- Az a legegyszerűbb, megfogod a bolhát, jól összeszorítod, akkor a szeme kiguvad, és hamar-hamar a szemébe csepegteted.
- De, ha már megfogtam nem könnyebb egyszerűen a körmöm közt megölni?
- No látod fiam, még az a legbiztosabb...
Két munkás dolgozik egy építkezésen. Azt kérdezi az egyik a másiktól:
- Te komám, hogy van az, hogy mi itt dolgozunk mint a barom, a nagy pénzt mégis a főnök veszi fel?
- Nem tudom, kérdezd meg tőle!
Emberünk odamegy a főnökhöz és megkérdezi:
- Főnök, hogy van az, hogy mi végezzük el a munkát, a nagy pénzt meg maga veszi fel?
- Hát barátom, az intelligencia miatt.
- Mi az az intelligencia?
- Megmutatom. Nézd, ide teszem a kezem a fára, te meg üsd meg ahogy csak bírod.
Így is lesz, de a kellő pillanatban a főnök elrántja a kezét, így a munkás a fatörzset találja telibe. Emberünk visszamegy a társához.
- Na, megkérdezted?
- Igen, meg is mutatom neked. Nézd, ide teszem az arcom elé a kezem, te pedig üsd meg jó erősen.
Egy amerikai bankpénztáros dicsekszik egy ismerősének:
- Tudod, engem nem lehet kirabolni, mert mindig velem van a farkaskutyám, és ha azt hallja, hogy fel a kezekkel, akkor máris ugrik.
Másnap szomorúan meséli, hogy mégis kirabolták.
- De hát, hogyan? Nem volt veled a kutyád?
- Dehogynem, csak a rabló nem azt mondta, hogy fel a kezekkel, hanem azt, hogy "azonnal adja át a pénzt, vagy különben szétlövöm azt a nagy hájas valagát!"