A székely legény román lányt vesz feleségül, s ha már így esett, a nászéjszaka előtt tanácsokat kap az apjától:
- Fiam, amikor a menyasszonnyal az ajtó elé érsz, kapd ölbe, hogy lássa, a székely az erős. Bemész a szobába, becsmérlően dobd az ágyra, hogy lássa, a székely az büszke. Levetkőzöl, hogy lássa, a székely az szép is! Aztán a többit magad is tudod...
Másnap a papa kérdi:
- Na, mit csináltál az este?
- Ölbe kaptam az ajtó előtt, hogy lássa, a székely az erős. Becsmérlően ledobtam az ágyra, hogy lássa, a székely büszke, levetkőztem, hogy lássa, a székely az szép is.
- És aztán?
- Aztán ott helyben kielégítettem magam.
- Micsodaaa!? Megbolondultál? Miért?
- Hogy lássa meg: a székely az független és autonóm!
Székely bácsi a falu bíróságán, el akar válni a feleségétől.
Kérdezi a bíró:
- Mért akar elválni a feleségétől, Pista bácsi?
- Mert megcsalt a szomszéd gazdával.
- És maga, Pista bácsi, még sosem csalta meg a feleségét?
- Hát dehogynem.
- De hát akkor mért akar elválni, hiszen maga se jobb az asszonynál?
- Ejj, maga nem ért engem, bíró úr! Ha én a csizmámmal belelépek a tehénszarba, azt csak lemosom, és ugyanolyan lesz, mint vót.
De ha a tehén jön és beleszarik a csizmámba, hát azt a csizmát maga se venné fel többet, igaz-e?!
Az öreg székely szállna fel a buszra, de azért még megkérdezi a sofőrt:
- Tessék mán mondani, oszt hova megyen ez a busz?
- Kolozsvárra.
- Oszt biztosan odamegy-e?
- Bácsikám, hát láthatja, hogy az van az oldalára kiírva, hogy Kolozsvár, tehát biztosan odamegy.
- Nem hiszek én az ilyen feliratoknak!
- Aztán mért nem hisz nekik, bácsika?
- Hát mer mikó egyszer a városban betértem a hivatalba, láttam ott egy ajtót. Ki volt írva, hogy NŐK, bementem, oszt WC vót.
Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal:
"Ave Cezar Vavan"
Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, így már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.
De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a bukaresti nemzeti múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög.
Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Sekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni.
Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.
- Hát, csak azon - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".
Az öreg székely utazik a vonaton, a kalapja mellé tűzve egy jegy. Jön a kalauz:
- Jegyeket, bérleteket!
Az öreg erre elkezdi aggódva keresni a jegyet. A kaller, látván a jegyet a kalapra tűzve, gondolja, hogy megvicceli az öreget.
- Tudja mit öreg, mire végigellenőrzöm a kocsit meglegyen az a jegy!
Az öreg székely csak ül nyugodtan. Végez a bakter, odalép az öreghez, kérdi:
- Megvan-e a jegy, öreg?
A székely erre elkezdi még kétségbeesettebben keresni a jegyet. Közben beérnek a végállomásra, így szól a bakter:
- Na öreg, most az egyszer elengedem magát!
Az öreg leszáll, a kaller dagadó mellel kihajol az ablakon és így szól:
- Amúgy ott van ám a jegy a kalapjára tűzve!
Mire az öreg székely:
- Tudom fiam, az a múlt heti...
El is megy az iskolába, ahol egy felvételi vizsgán kell átesnie matematikából.
- Bácsikám, ha én adok magának kettő nyulat, aztán még kettőt, majd még kettőt, hány nyula lesz? - kérdi a vizsgáztató.
- Hát bizony, akkor hét! - feleli a bácsi.
- Na, ezt gondolja át még egyszer! Ha adok magának háromszor két nyulat, akkor hány nyula lesz? - kérdi újra a vizsgáztató.
- Hét! - mondja a bácsi határozottan.
- De ember, még ezt az egyszerű számtan feladatot sem tudja megoldani?
Nem tudja, mennyi háromszor kettő?
- Háromszor kettő az 6! - mondja erre a bácsi.
- Akkor az előbb miért hetet mondott? - teszi fel a kérdést kissé dühösen a vizsgáztató.
- Az előbb nyulat tetszett kérdezni, abból meg van nekem is otthon egy!