Egy fiatalember lázasan tanulja a szóbeli érettségi tételeket. Egy nappal az érettségi vizsga előtt riadtan konstatálja, hogy a történelem tételekre nem maradt ideje. "Mentsük, ami menthető!" - alapon 1 tételt azért megtanul, mégpedig a 13-as számút, ettől rögtön elmúlt a félelme.
Másnap, amikor a 7-es számú történelem tételt húzta, egy hirtelen mozdulattal visszadugta a többi közé.
- Na-na fiatalember, maga meg mit művel? Hányas tételt húzta?
- A 13-ast, de babonás vagyok, ezért ijedtemben visszaraktam.
- Ilyen itt nincs! Tessék, mondja csak el a 13-as tételt!
A fiatalember jelesre vizsgázott.
A legfrappánsabb ügyfélkezelés díját valószínűleg az ausztrál Ansett Airlines jegykezelőnője érdemelné ki az alábbi megoldásával:
Egy Ansett járat kimaradt Sydney repülőterén, mivel a légitársaság Boeing 767-es utasszállító gépe meghibásodott. Az utasokat gyorsan megpróbálták más járatokra áttenni, a főszereplő hölgy előtt is hatalmas, türelmetlen utasokból álló sor kígyózott. Ekkor egy ingerült utas előretört a sorban, lecsapta a jegyét a pultra, és felcsattant:
- Egy jegyet kérek a legközelebbi gépre, és ajánlom, hogy első osztályra adják!
A hölgy türelmesen válaszolt:
- Sajnálom, uram! Boldogan segítek Önnek, de előbb az itt sorban álló embereket kell elintéznem.
Az utast ez persze nem hatotta meg, hangosan, hogy mindenki hallja a sorban, megkérdezte:
- Hölgyem, tudja maga, hogy én ki vagyok?!
A nő elmosolyodott, majd gondolkodás nélkül a hangosbeszélő mikrofonja után nyúlt, és beleszólt:
- Figyelem! - kezdte, és a hangja visszhangzott a terminál egész területén. - A 14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja, kicsoda is ő. Ha bárki segíteni tud személyazonossága megállapításában, kérjük fáradjon a 14-es kapuhoz!
A sorban álló utasok hisztérikus röhögése közepette a dühös utas a fogait vicsorgatva odavetette:
- Kapja be!
A nő ezen sem ütközött meg, hanem mosolyogva válaszolt:
- Sajnálom uram, de ehhez is sorba kell állnia!
Két diák, a hétfői vizsgája előtt, a Balatonra utazott szórakozni. Mivel nagyon is kellemesen töltötték a hétvégét, és szinte semmit nem tanultak a vizsgájukra, valamit tenniük kellett. Felhívták a professzort, hogy sajnos nem tudnak időben odaérni a vizsgára, mert kilyukadt az autójuk kereke. Másik időpontot kértek. A professzor rendes volt, és két nappal későbbre kijelölt egy vizsgaidőpontot. A két diák megjelent a vizsgán, immáron a tudás birtokában. A professzor két külön terembe ültette őket, majd átadta a vizsgalapokat.
Két kérdés volt a vizsgalapon: az első, a félévi anyagból feltett könnyű kérdés (10 pont).
A második, egyszerűen ennyi:
"Melyik kerék?" (90 pont).
Egy somogyi kórház szülészetén történt, ismerősöm is a kórteremben lábadozott a szülés után, szem- és fültanúja volt az esetnek, ő mesélte. Népes, jól öltözött kisvárosi cigány család jött a kismamáért és a babáért a 4 ágyas kórterembe, hogy hazavigyék. A szülést levezető orvos is hamar előkerült - a szülés óta nem látták a szobában - és kezeit dörzsölve ott tüsténkedett a család körül, hogy ugye minden rendben volt, ugye, jó volt az ellátás, ugyebár, meg hasonlók. Ekkor előlépett a családfő és nagy tisztelettel rövid mondókába fogott: egyszerű szavakkal megköszönte az orvos munkáját és átadott neki egy hatalmas díszdoboz desszertet. Az orvos átvette a dobozt, de képtelen volt eltitkolni csalódottságát és kézfogás helyett lekezelően kicsattant:
- Jóember ilyenkor nem desszertet szoktak adni a szülésznek! Nagy csend lett. Aztán a férfi csendben megkérdezte:
- Bocsánat, hanem mit?
- Aki elégedett a munkánkkal, az borítékot ad, kérem szépen! Hagyományosan ez illik. Maguk nem hallottak még erről? Pedig van maguknál szaporulat szép számban! - Bocsánat, ne haragudjon doktor úr és mennyit szoktak adni a népek?
- Hát. . . 30-40. 000 forintot.
- Értem, elnézést kérek, tudatlan vagyok, de megoldjuk azonnal, engedelmével visszakérném a desszertet. Kivette az orvos kezéből a dobozt, felnyitotta és kivett belőle egy köteg 20 ezrest, majd 2 darabot átadott a kővé vált orvosnak, akin látszott, hogy a rosszullét kerülgeti. A többit zsebre vágta és a család kivonult a kórteremből. A többi kismama a takaró alá menekült, mert majd megfulladtak a röhögéstől.
Nyáron, nagy melegben mentünk bevásárolni.
Ahogy bekanyarodtunk a Tesco parkolójába, a kormány gömbcsuklója kiugrott. A férjem nagy nehezen azért beparkolt, mondta, hogy amíg bevásárolok megjavítja a kocsit. Ahogy visszafelé toltam a bevásárlókocsit,láttam, hogy az autónk eleje fel van emelve, és alatta fekszik a férjem.
Kilóg a kocsi alól két szőrös lába, és rövidnadrágjából kikandikál a szerszáma. Néhány szájtáti meg ott vigyorgott. Leguggoltam, és egy gyors mozdulattal visszapakoltam a helyére.
Ahogy felálltam, ott láttam állni a férjemet az autó túloldalán.
Hosszúnadrágban!
Rövidnadrágban a szerelő volt. Három öltéssel kellett összevarrni a homlokát, meglepetésében úgy beverte a fejét az alvázba.
Egyik este a haverokkal voltam bulizni. Megígértem a feleségemnek, hogy éjfélre otthon leszek. Az órák gyorsan múltak, a sör jól csúszott. Hajnali három felé, tök részegen hazaindultam.
Épp az ajtón belül voltam, amikor a kakukkos óra háromszor kakukkolt. Hirtelen, mivel tudtam, hogy a feleségem valószínű felébred, kakukkoltam még kilencszer.
Igazán büszke voltam magamra, hogy ilyen gyors és eszes megoldást találtam még részegen is. Másnap reggel a feleségem megkérdezte, hogy mikor értem haza. Erre én mondtam, 12-kor.
Nem látszott felindultnak egyáltalán. Mázlim van, gondoltam. Viszont megjegyezte, hogy új kakukkos órát kell szereznünk. Mikor kérdeztem tőle miért, így felelt:
- Hát, tegnap éjjel kakukkolt 3-szor, majd azt mondta "a kurva életbe!", azután még 4-szer kakukkolt, majd megköszörülte a torkát, kakukkolt még 3-szor, kuncogott egy darabig, majd kakukkolt még 2-szer. És azután egy nagyot fingott.
Vasas meccs, Vass István Zoltán:
"A Vasas kapusa, Kakas dobja ki a labdát, amely Farkashoz kerül, aki jól passzol Nyúlhoz. (kis csönd) Kedves hallgatóink! Ha hozzáteszem, hogy a játékvezető Maczkó, akkor itt az egész állatkert!
A 80-as évek elején volt egy NDK-s korcsolyázónő, akit úgy hívtak:
Anett Poetsch (Pöccs).
Gyulai István még riporter volt. Idézet a közvetítésből:
"A kis Pöccs, hogy megnőtt tavaly óta!"
Egy-két éve egy unalmas kispest meccsen egy kisfiú teljesen váratlanul belekiabál a pálya szélén lévő mikrofonba:
"Én vagyok a király!"
, mire egy kis csönd, majd Hajdú B.:
"A királyt hallottuk"